Megfigyeltem valamit.
A reggelek sokkal nyugodtabban és gördülékenyebben telnek, ha hárman vagyunk.. pedig.. eggyel több ember a fürdőben.. :))), kicsit korábbi ébredés, és indulás...
Mégis, arra ébredni, hogy mosolygó szempár a mai napra simogat... nos, az visszaadhatatlan szavakban... még kislányom is sokkal együttműködőbb és nyugodtabb. Nincs hisztikezdemény sem, felöltözik amíg a reggelit-uzsonnát készítem, és induláskor nem jut eszébe hogy még "ezt is viszem"....
Ma reggel az autónál szembesült azzal, hogy kedves nem velünk jön, mert másfelé van dolga, és saját lován vágtat a fogorvosig... hát látni kellett volna:) Alig akart beszállni az autóba...
Kislányom Kedveshez (kérő tekintettel):
- Legközelebb ha jössz, akkor is hozz meglepit!
Én:
- Picurka, majd akkor hoz, ha szeretne, ez nem járandóság...
Kedves (szinte velem egyszerre):
- Azért hozok, mert szeretlek, nem azért, mert megrendelted!
Én:
- Csak a csoki miatt várod, hogy jöjjön?
Kislányom:
- Neeem... hanem a szépsége miatt!! (???) Meg mert nagyon szereted!Végül rávettük az autóba beszállásra, de még letekerte az ablakot és azon keresztül is puszikat kért és adott. A mellettünk álló autó sofőrje elfelejtett beszállni az autójába annyira megnézett minket és a reggeli kedves búcsúnkat...:)))
(Délután amikor Kedves megjött, kirohant.. mindig ő nyithatja ki az ajtót, hogy örülhessenek egymásnak... aztán mi is összebújtunk üdvözlő ölelésre... kicsilány a nappaliból néz, néz, majd kikiabál:
- Ti szerelmesek vagytok egymásba?
- Igen. Baj?
- Nem, nagyon örülök neki....)
