Odafele úton....

"Anya, nem akarok durva lenni, de mikor érünk már oda?"

Üzenet a távolból...

Kicsilány táncával kényeztette nagyszüleit a kertben, majd mikor úgy gondolta már mindenki elalélt a boldogságtól, hogy ezt láthatta, minden önelégültségtől mentesen, természetesen csengő hangján jelentette be a tényt:

"Régebben nem tudtam ilyen lenyűgözően táncolni."

Mai mondat

Anya, szívem minden melegével szeretlek!!

Dédikelátogatás

Szeretek nála lenni, talán mert laktam is vele még gimnazista éveimben. Kicsit furcsa volt a "mami" megnevezést kislányom miatt dédikére váltani, eleinte nem is nagyon ment, de hát telik az idő....

Szóval nála voltunk tegnap ovi után kicsit, hogy megölelgessük egymást és beszélgessünk, valamint hogy ő gyönyörködhessen egyetlen dédunokájában. Az igazi örömöt persze szintén kicsilány szolgáltatta a búcsúzásnál... kis keze leng a kocsiablakban és kiabál kifelé:

- Szia dédike! Sziaaaa! Legközelebb is ilyen szeretettel fogadjál!

Elolvadtunk....

A nyugalom titka

Megfigyeltem valamit.

A reggelek sokkal nyugodtabban és gördülékenyebben telnek, ha hárman vagyunk.. pedig.. eggyel több ember a fürdőben.. :))), kicsit korábbi ébredés, és indulás...

Mégis, arra ébredni, hogy mosolygó szempár a mai napra simogat... nos, az visszaadhatatlan szavakban... még kislányom is sokkal együttműködőbb és nyugodtabb. Nincs hisztikezdemény sem, felöltözik amíg a reggelit-uzsonnát készítem, és induláskor nem jut eszébe hogy még "ezt is viszem"....

Ma reggel az autónál szembesült azzal, hogy kedves nem velünk jön, mert másfelé van dolga, és saját lován vágtat a fogorvosig... hát látni kellett volna:) Alig akart beszállni az autóba...

Kislányom Kedveshez (kérő tekintettel):
- Legközelebb ha jössz, akkor is hozz meglepit!

Én:
- Picurka, majd akkor hoz, ha szeretne, ez nem járandóság...

Kedves (szinte velem egyszerre):
- Azért hozok, mert szeretlek, nem azért, mert megrendelted!

Én:
- Csak a csoki miatt várod, hogy jöjjön?

Kislányom:
- Neeem... hanem a szépsége miatt!! (???) Meg mert nagyon szereted!

Végül rávettük az autóba beszállásra, de még letekerte az ablakot és azon keresztül is puszikat kért és adott. A mellettünk álló autó sofőrje elfelejtett beszállni az autójába annyira megnézett minket és a reggeli kedves búcsúnkat...:)))

(Délután amikor Kedves megjött, kirohant.. mindig ő nyithatja ki az ajtót, hogy örülhessenek egymásnak... aztán mi is összebújtunk üdvözlő ölelésre... kicsilány a nappaliból néz, néz, majd kikiabál:

- Ti szerelmesek vagytok egymásba?

- Igen. Baj?

- Nem, nagyon örülök neki....)

Hogy is kell ezt érteni?

Kislányom felkészítése az első Igazi húsvétra :

- Húsvét hétfőn A. meglocsol téged, de vízzel... tudod, jönnek hozzánk délután többen, és a lányok ezt már mind tudják, hoznak magukkal másik ruhát...
- Tiszta víz leszek?
- Igen, az leszel.. és majd nem hervadsz el....

- Miért nem kölnivel locsol?
- A virágokat is vízzel kell locsolni nem?
- De igen...

- Utána persze le kell venni a vizes ruhát és át kell öltözni másik ruhába...

(egy pillanatra megáll, majd odarohan az öltözőben a legközelebbi fiú társához, akit anyja öltöztet, és harsányan közli vele):
- A. meg fog locsolni engem igazából vízzel, és le kell vetkőzni!:)))

Drágámat legközelebb be sem engedik az oviba:)))

Gyermeki álmok

Vasárnap reggel közös ágyban ébredtem kislányommal a nagyszülőknél... ebből persze hatalmas hancúrozás és ölelgetés lett, még a kölyökpuli is odakeveredett valahogyan:) Közben elhangzott mondatok:

- Anya, ha te egy fehér virág lennél, akkor gyökerestől szednélek ki, és elültetnélek egy virágcserépben és adnék neked vizet, úgy gondoználak!:)))

- Anya, ha te marcipánszív lennél, akkor beletennélek egy dobozba, és ha marcipánra lennék éhes, akkor sem ennélek meg!:)

- Anya, ha te egy vízcsepp lennél, akkor felfognálak egy edényben, úgy vigyáznék rád! - majd hirtelen ijedtséggel rám nézett - de hiszen egy idő után elpárolognál, és eltűnnél!...

- Akkor felhő lenne belőlem, és eső formájában újra visszajönnék az edényedbe...

- (megnyugodva fontolóra vette a lehetőséget) Jó, akkor kéznél tartom az edényem...

- Anya, te vagy a legkedvesebb anyuka a világon !

Esti vicces-komoly

Esti búcsúpuszik, mindenhová kapok, csiklandozós, gurulós nevetés.... hirtelen látszatijedtséggel kiált fel drágaságom:

- Jaj, majdnem leharaptam a szempilládat!
- Pedig nekem arra még szükségem van!
- Nekem meg Rád van szükségem...

Egy hat és féléves hogy lehet ennyire hirtelenkomoly?:))))

Mai léleksimim

"Anya, én úgy szeretlek, mint a gyerekek a csokoládét!"

Beszélgetések egy 6 évessel (töredékek)

(A beszélgetéstöredékek több hónap termései)

- Anya, olyan szerelmet válassz magadnak, akinek van gyereke! Természetesen lány...
------------------------
Reggel az asztalon talált egy virágot, ami este még nem volt ott...

- Anya, hogy került ide ez a virágcsokor?
- Egy nagyon kedves barátomtól kaptam...
- Nagyon jó illata van. Az enyém lehet?
-----------------------
Autóból kiszállás után a Lurdy-ház parkolójában

- Anya, nekem már van szerelmem az oviban... a Viktor az!!!.. Neked mikor lesz már szerelmed?

- Emlékszel arra a virágra, ami az asztalon volt? Azt egy fiútól kaptam, akit nagyon szeretek.

- Jaj de jó!!! És.. van gyereke?

- Van igen, egy kislánya.

- Jaj de jó! Tudunk majd együtt játszani!... (gondolkodás, majd gyanakodva kérdezi) De ugye nem FELNŐTT??

- Nem, 11 éves, még iskolába jár.

- Jaj de jó, jaj de jó..... (viháncolva táncol végig a parkolón a bejáratig)

----------------------

- Anya, és... hogy hívják?

- .....

- ...én.. gondolok valakire.... (nagy, kerek szemek, csodálkozás.. na itt tudtam, hogy ezt most tisztázni kell... hiába, sok embernek ugynaz a keresztneve)

- Nem, nem ő az. Ugyanaz a neve, de más a vezetékneve, és máshogy néz ki, más ember.

- Van róla fényképed?

- Van.

- Megnézhetem?

---------------------

Képnézegetés közben

- Legyen ez a számítógép háttere!

---------------------

Amikor reggel két ugyanolyan plüssállatot a hóna alá csapva indulna...

- Kislányom, tudod, hogy csak egy játékot szabad az oviba vinni...

- De anya, ez a szerelmed ..... és a kislánya ....., megmutatom nekik az ovit!!

---------------------

Beszélgetés egy 11 évessel (töredékek)

- Apa, képzeld, a múltkor olvasgattam menyasszonyiruhás újságot, és kiválasztottam a ruhámat.
- Nem korai még ezen gondolkodni?
- De, persze hogy az, el is döntöttem, hogy 25 éves koromban fogok férjhez menni és 26 éves leszek amikor először fogok szülni. Mert majd három gyereket szeretnék.
- Azért ennyire ne legyél előre biztos mindenben, mert sokminden történhet az életedben. Tudod, én is szerettem volna ha kistestvéred születik...
- Tényleg, apa??? Mert én is, nagyon!!! Meg még most is szeretnék! Mondtam is anyunak, hogy ha már szülni nem tud, akkor fogadjunk egyet örökbe! A mostohatestvér is éppolyan jó lenne, a lényeg, hogy lány legyen!
- Azért belegondoltál igazán, hogy ez mit jelentene? Például képzeld el, hogy van egy kistestvéred, akivel meg kellene osztanod a szobádat...

- Nem baj, úgyis túl nagy nekem!

- ...na jó, de mit csinálnál, ha ő mesét akar nézni a TV-ben, te meg mondjuk Hnah Montanat??

- Nézhetné nyugodtan a mesét, akkor én bedugnám a fülembe a fülhallgatót, és zenét hallgatnék. És apa, az jutott eszembe, hogy szuper lenne, ha most menne elsőbe, mert akkor tudnám tanítani a betűkre, meg írni, olvasni, meg számolni, a lényeg csak az, hogy lány legyen! Az iskolában is mindig ezt csinálom a napköziben, lemegyek Edit nénihez, és segítek neki meg a gyerekeknek!

Hogy drágám szavaival éljek:

"... kezd valami nagyon furcsa érzésem lenni.... :-))) Valahol, valaki, nagyon odafigyelt, amikor a sors könyvében a rólunk szóló bekezdést állt neki írni :-)!"

Lassan itt az idő két félcsaládnak találkozni:))

A legnagyobb dicséret

Ma reggel, ébresztgettem virágszálamat, és közben odabújtam hozzá, hogy érezzük egymás melegét. A nyakam köré fonta a karját, és a fülembe suttogta:

- Anya, én úgy szeretlek, mint a legjobb játékomat!

Azóta mosolygok:)

Érett kicsi-nagy lányom:)

Valamelyik reggel kicsit morcosabban keltem fel a kelleténél, olyan "jaj-de-nem-szeretem" nap volt. Amikor jó lenne, ha minden gördülékenyen menne, és még akkor sem lennék elégedett, nem értékelném, csak nyugtáznám, hogy halad a nap előre. Viszont ha valami akadály kerül elém, megakaszt a lendületben, az a szokásosnál is nagyobb törést okozza bennem.

Kislányom volt aznap reggel az akadály.. Nem szép dolog, de emberből vagyok... nem tett semmi mást a lelkem, csak lassabb volt, mint szokott, még ezt, meg még azt meg szeretném csinálni, mielőtt pólót húzok, vagy csizmába ugrok... Sokadiknál mordultam rá a szokásosnál ércesebben, láttam is, hogy nem kellett volna, de sodort tovább a rossz hangulat. Eljutottunk az oviba, nem vidított fel semmi, az egész nap közepéig. Máig nem tudom miért, de megnyugodtam (elvonult a front talán?), és úgy mentem haza, hogy napközbeni beszélgetésünkkor már mondtam (írtam) Drágámnak, hogy bocsánatot kérek tündérkémtől, mert ő igazán nem tehetett semmiről. Mindig azt tartottam, hogy ajándékba kapott, vendégségbe érkezett kisemberről van szó, aki nem buta, csak még keveset tud (idézet a VUK-ból), és nem egy nekem alárendelt csetlő-botló rabszolga-babáról. A bocsánatkérés hát meg is történt...

- Ne haragudj rám azért mert reggel olyan csúnyán beszéltem veled, nem te vagy a hibás, hanem én. Rosszkedvem volt, és nem rád haragudtam, hanem magamra. De tudod, van ilyen, amikor nekem is rossz a hangulatom.

Este beszélgettünk, és szó került erről megint csak úgy mellékesen:

- Haragudtál rám ma valami miatt?
- Nem.
- A reggeli kiabálás miatt sem?
- Azért sem. Csak szomorú voltam, de tudtam, hogy nagyon szeretsz úgyhogy nem haragudtam.

Ölelnivalóan édes-okos lányom van. És én imádom:)