Bár ez itt nem egy gasztro-blog, de azért mai ténykedésem megérdemel egy posztot... Na nem a végeredmény miatt (na jó, az is megérdemelné, mert meglepetésemre nagyon finom lett), hanem a szerencsétlenkedésem...
Hogy az elején kezdjem: ma nem tudom mitől, a melegtől vagy a napsütéstől az a visszafojthatatlan vágyam támadt, hogy süssek egy olyan sütit amit eddig még sohasem...
Á, de igen, már emlékszem! Kedvesem hűtőjében láttam egy csomó banánt, ami már túl volt az érettség azon állapotán, amikor még sárga színe van... így hát fellapoztam A Könyvet és ráleltem a banános-csokis sütemény receptjére. Igaz, az volt odaírva, hogy közepesen nehéz, de hát nagy az önbizalmam, menni fog ez nekem - gondoltam, mikor elolvastam a három lépésben leírt csodát, ami mellett nyálcsorgatást előidéző kép díszelgett.
Óvatlanul tovább lapoztam a következő oldalra, ahol meg egy málnahabos csoda hevert a tányéron, csak úgy lazán odavetve, mintha azt mondaná - elkészítésem semmi se kerül, szinte magamtól megszületek. (Mit nekem az az 1 óra 20 perc ami kis betűkkel mellém van írva).
Nosza hát, a listát megírtam a két sütiről, be a boltba, alapanyagokat magamhoz vettem... Kifelé jöttem rá, hogy szinte minden megvan. Szinte. Az alapgondolatot indító banán békésen hever (azóta is) Kedves hűtőjében. Merthogy azt otthagytam. De milyen szerencsém is van nekem! - gondoltam, hogy emnnyi eszem van, felírtam a másik receptet! Ha már ízlelőbimbóimat felkészítettem egy kis édességre...
Az eleje egészen jól indult, csak a piskóta volt másmilyen, mint amit eddig csinálni szoktam, de hát ez a recept, nem változtatok rajta semmit, engedelmes vagyok, a képen is milyen jól sikerült... hát mondjuk nem kellett volna, mert nem jött fel olyan magasra mint gondoltam. De kreatív vagyok! félbevágtam és így lett meg a magassága, igaz így keskeny süti lett, de majd azt mondom ez az én dizájnom!
Jöhet a hab. 2 bögre habtejszín... ez meg milyen mértékegység? Mekkora bögre? Na mindegy, egy soha nem használt bögrét kerítettem (fekete!), majd az első mozdulatnál a fülét szorongattam, miközben ámulva láttam, hogy a bögre többi része a mosogatóban landol. A kistányéron.... Bögrefül, bögremaradék és kistányérdarabok a kukába, kutatás újabb alkalmatosság után.... Végül kedvenc bögrém lett a mérőedény, a habot felvertem. Málnahab lesz itt vagy mi... vagy nem. Mert málna nem volt a boltban. Csak ribizli... de ezzel is jó lesz, gondolom, mert legalább nem lesz olyan édes, kell a ribizli savanykás élménye... a málnát villával nyomkodjam szét... megpróbáltam a ribizlit is, kevés eredménnyel... illetve kicsilány nagyon jól szórakozott:))
Majd megfogtam és betettem a turmixba egy pillanatra. Egy csoda lett belőle, bekevertem a habba. Gyönyörűűűű!!!:))) Hmmm... most ezt kellene a tésztára kenni.... megpróbáltam, de a felénél többet sehogysem sikerült rávarázsolni, gondolom már csak azért is, mert a tervezettnél keskenyebb lett a sütemény a félbevágás miatt...
A tetejét megszórtam maradék ribizlivel és száműztem a hűtőbe. De most mi legyen ezzel a rengeteg habbal? Villanykörte kigyulladt a fejem felett: sütök hozzá piskótát, olyat amilyet én szoktam! 5 tojás elő, ezeket megmostam. Elfordultam a pulttól, és a következő pillanatban a jellegzettes toccsanó hang térített vissza.. igen, egy tojás önállósította magát és a földön landolt... kissé elkeseredtem, de nem adom fel olyan könnyen! Feltakarítottam, majd újabb tojás elő... szétválasztás... a második életemben először egy az egyben beleesett a fehérjébe.... ami így használhatatlan lett... itt már azért feladtam.
Bosszúból megkóstoltam a süteményt... isteni lett!!! Én meg megnyugodtam:)))
