Szeretek nála lenni, talán mert laktam is vele még gimnazista éveimben. Kicsit furcsa volt a "mami" megnevezést kislányom miatt dédikére váltani, eleinte nem is nagyon ment, de hát telik az idő....
Szóval nála voltunk tegnap ovi után kicsit, hogy megölelgessük egymást és beszélgessünk, valamint hogy ő gyönyörködhessen egyetlen dédunokájában. Az igazi örömöt persze szintén kicsilány szolgáltatta a búcsúzásnál... kis keze leng a kocsiablakban és kiabál kifelé:
- Szia dédike! Sziaaaa! Legközelebb is ilyen szeretettel fogadjál!
Elolvadtunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése