Gyermeki álmok

Vasárnap reggel közös ágyban ébredtem kislányommal a nagyszülőknél... ebből persze hatalmas hancúrozás és ölelgetés lett, még a kölyökpuli is odakeveredett valahogyan:) Közben elhangzott mondatok:

- Anya, ha te egy fehér virág lennél, akkor gyökerestől szednélek ki, és elültetnélek egy virágcserépben és adnék neked vizet, úgy gondoználak!:)))

- Anya, ha te marcipánszív lennél, akkor beletennélek egy dobozba, és ha marcipánra lennék éhes, akkor sem ennélek meg!:)

- Anya, ha te egy vízcsepp lennél, akkor felfognálak egy edényben, úgy vigyáznék rád! - majd hirtelen ijedtséggel rám nézett - de hiszen egy idő után elpárolognál, és eltűnnél!...

- Akkor felhő lenne belőlem, és eső formájában újra visszajönnék az edényedbe...

- (megnyugodva fontolóra vette a lehetőséget) Jó, akkor kéznél tartom az edényem...

- Anya, te vagy a legkedvesebb anyuka a világon !

Esti vicces-komoly

Esti búcsúpuszik, mindenhová kapok, csiklandozós, gurulós nevetés.... hirtelen látszatijedtséggel kiált fel drágaságom:

- Jaj, majdnem leharaptam a szempilládat!
- Pedig nekem arra még szükségem van!
- Nekem meg Rád van szükségem...

Egy hat és féléves hogy lehet ennyire hirtelenkomoly?:))))

Mai léleksimim

"Anya, én úgy szeretlek, mint a gyerekek a csokoládét!"

Beszélgetések egy 6 évessel (töredékek)

(A beszélgetéstöredékek több hónap termései)

- Anya, olyan szerelmet válassz magadnak, akinek van gyereke! Természetesen lány...
------------------------
Reggel az asztalon talált egy virágot, ami este még nem volt ott...

- Anya, hogy került ide ez a virágcsokor?
- Egy nagyon kedves barátomtól kaptam...
- Nagyon jó illata van. Az enyém lehet?
-----------------------
Autóból kiszállás után a Lurdy-ház parkolójában

- Anya, nekem már van szerelmem az oviban... a Viktor az!!!.. Neked mikor lesz már szerelmed?

- Emlékszel arra a virágra, ami az asztalon volt? Azt egy fiútól kaptam, akit nagyon szeretek.

- Jaj de jó!!! És.. van gyereke?

- Van igen, egy kislánya.

- Jaj de jó! Tudunk majd együtt játszani!... (gondolkodás, majd gyanakodva kérdezi) De ugye nem FELNŐTT??

- Nem, 11 éves, még iskolába jár.

- Jaj de jó, jaj de jó..... (viháncolva táncol végig a parkolón a bejáratig)

----------------------

- Anya, és... hogy hívják?

- .....

- ...én.. gondolok valakire.... (nagy, kerek szemek, csodálkozás.. na itt tudtam, hogy ezt most tisztázni kell... hiába, sok embernek ugynaz a keresztneve)

- Nem, nem ő az. Ugyanaz a neve, de más a vezetékneve, és máshogy néz ki, más ember.

- Van róla fényképed?

- Van.

- Megnézhetem?

---------------------

Képnézegetés közben

- Legyen ez a számítógép háttere!

---------------------

Amikor reggel két ugyanolyan plüssállatot a hóna alá csapva indulna...

- Kislányom, tudod, hogy csak egy játékot szabad az oviba vinni...

- De anya, ez a szerelmed ..... és a kislánya ....., megmutatom nekik az ovit!!

---------------------

Beszélgetés egy 11 évessel (töredékek)

- Apa, képzeld, a múltkor olvasgattam menyasszonyiruhás újságot, és kiválasztottam a ruhámat.
- Nem korai még ezen gondolkodni?
- De, persze hogy az, el is döntöttem, hogy 25 éves koromban fogok férjhez menni és 26 éves leszek amikor először fogok szülni. Mert majd három gyereket szeretnék.
- Azért ennyire ne legyél előre biztos mindenben, mert sokminden történhet az életedben. Tudod, én is szerettem volna ha kistestvéred születik...
- Tényleg, apa??? Mert én is, nagyon!!! Meg még most is szeretnék! Mondtam is anyunak, hogy ha már szülni nem tud, akkor fogadjunk egyet örökbe! A mostohatestvér is éppolyan jó lenne, a lényeg, hogy lány legyen!
- Azért belegondoltál igazán, hogy ez mit jelentene? Például képzeld el, hogy van egy kistestvéred, akivel meg kellene osztanod a szobádat...

- Nem baj, úgyis túl nagy nekem!

- ...na jó, de mit csinálnál, ha ő mesét akar nézni a TV-ben, te meg mondjuk Hnah Montanat??

- Nézhetné nyugodtan a mesét, akkor én bedugnám a fülembe a fülhallgatót, és zenét hallgatnék. És apa, az jutott eszembe, hogy szuper lenne, ha most menne elsőbe, mert akkor tudnám tanítani a betűkre, meg írni, olvasni, meg számolni, a lényeg csak az, hogy lány legyen! Az iskolában is mindig ezt csinálom a napköziben, lemegyek Edit nénihez, és segítek neki meg a gyerekeknek!

Hogy drágám szavaival éljek:

"... kezd valami nagyon furcsa érzésem lenni.... :-))) Valahol, valaki, nagyon odafigyelt, amikor a sors könyvében a rólunk szóló bekezdést állt neki írni :-)!"

Lassan itt az idő két félcsaládnak találkozni:))

A legnagyobb dicséret

Ma reggel, ébresztgettem virágszálamat, és közben odabújtam hozzá, hogy érezzük egymás melegét. A nyakam köré fonta a karját, és a fülembe suttogta:

- Anya, én úgy szeretlek, mint a legjobb játékomat!

Azóta mosolygok:)

Érett kicsi-nagy lányom:)

Valamelyik reggel kicsit morcosabban keltem fel a kelleténél, olyan "jaj-de-nem-szeretem" nap volt. Amikor jó lenne, ha minden gördülékenyen menne, és még akkor sem lennék elégedett, nem értékelném, csak nyugtáznám, hogy halad a nap előre. Viszont ha valami akadály kerül elém, megakaszt a lendületben, az a szokásosnál is nagyobb törést okozza bennem.

Kislányom volt aznap reggel az akadály.. Nem szép dolog, de emberből vagyok... nem tett semmi mást a lelkem, csak lassabb volt, mint szokott, még ezt, meg még azt meg szeretném csinálni, mielőtt pólót húzok, vagy csizmába ugrok... Sokadiknál mordultam rá a szokásosnál ércesebben, láttam is, hogy nem kellett volna, de sodort tovább a rossz hangulat. Eljutottunk az oviba, nem vidított fel semmi, az egész nap közepéig. Máig nem tudom miért, de megnyugodtam (elvonult a front talán?), és úgy mentem haza, hogy napközbeni beszélgetésünkkor már mondtam (írtam) Drágámnak, hogy bocsánatot kérek tündérkémtől, mert ő igazán nem tehetett semmiről. Mindig azt tartottam, hogy ajándékba kapott, vendégségbe érkezett kisemberről van szó, aki nem buta, csak még keveset tud (idézet a VUK-ból), és nem egy nekem alárendelt csetlő-botló rabszolga-babáról. A bocsánatkérés hát meg is történt...

- Ne haragudj rám azért mert reggel olyan csúnyán beszéltem veled, nem te vagy a hibás, hanem én. Rosszkedvem volt, és nem rád haragudtam, hanem magamra. De tudod, van ilyen, amikor nekem is rossz a hangulatom.

Este beszélgettünk, és szó került erről megint csak úgy mellékesen:

- Haragudtál rám ma valami miatt?
- Nem.
- A reggeli kiabálás miatt sem?
- Azért sem. Csak szomorú voltam, de tudtam, hogy nagyon szeretsz úgyhogy nem haragudtam.

Ölelnivalóan édes-okos lányom van. És én imádom:)