Javulgatok

Na most... nagy lendülettel nekiindultam enenk a blognak, csak aztán kiderült, hogy Életem van és ez nem mindig ad lehetőséget a gép előtt ücsörgésre és gépelgetésre :)

 

De azért röviden: augusztusban tehát Szendi Gábor könyvét elolvasva másnap áttértem a paleo elvek szerinti étkezésre: se gabona, se tejtermék (na persze a keménysajt ehetősége nagy segítség, mert satmániás vagyok), se cukor.... Nem volt nagy változás a diabetikus étrendhez képest, csak a tejtermék esett ki, de azt addig se nagyon ettem, nem vagyok krumplimániás, és tésztát se nagyon ettem. Két dolog fájt nagyon: a kenyér és a rizs. Biztosan kínai voltam előző életemben egyszer, mert azt bármikor, bármilyen mennyiségben meg tudtam (volna) enni.

 

Szóval szembetaláltam magam ama problémával, hogy jójó, meggyógyulok, de akkor MI legyen a köret? És mire kenjem a vajat, meg tegyem a felvágottat??

 

Első megoldásom a tojás volt. A főtt tojást imádom minden mennyiségben, és most lehet enni :) Tehát felvágott, tojás, hagyma (lila, vörös, póré, új mindenféle), és egy kis sajt. Eszméletlenül jóllaktam :) Napközben gyümölcs, ha éhes voltam, de ahogy teltek a napok, rájötte, hogy nem vagyok éhes két étkezés között. És a reggeli 6-7-8-as cukrom a következőképpen alakult három (!!!) nap után: 5.8 majd 5.9 végül 5.7. Egy ideig ettem csak, aztán egyszer ebéd és vacsora előtt is mértem, szintén 5.8-at. Hát mit mondjak, repültem :) volt, hogy evés után 1,5 órával alacsonyabb volt mint előtte....

 

Nade visszatérve: kenyérprobléma nem oldódott meg, mert azért mégis... sajtra nem kenhetek vajat vagy ne adj' Isten lekvárt!!! (természetesen szigorúan steviával) :) Elkezdtem sütni... két próbálkozásom volt, egyiket sem koronázta osztatlan siker.. ehető volt persze, de messze volt a kenyérélménytől... ez a sikerélmény még várat magára.

 

Majd munkába állván a nyári szabit követően bukkantam a következő problémába: hogyan egyek odabenn??? Szerencsémre egy fórumon valaki bepötyögte a www.paleofutar.hu címet, és gyorsan rendeltem is. Ha legközelebb gép elé kerülök, akkor töltök fel képeket is, mert mindig lefotóztam a kapott ebédet. Előzetesen csak annyit: a kolléganőm a desszertekbe belekóstolva minden nap annyit kért csak: szrezd meg a receptet!!!!

Indulásként

Ez az első, saját névvel és arccal felvállalt blogom. Talán a téma teszi, vagy talán öregszem :)

Tőlem szokatlan témáról fog szólni - már annak aki ismert eddig - de remélem nem riasztok el senkit... azt persze nem tudom mennyire fognak a mindennapjaim és az érzelmes lelkem beszivárogni a blogba, majd ezt eldönti az idő.

Szeretném rögzíteni hogy honnan indultam:

36 évesen, tavaly "fedezték fel" hogy kezdődő cukorbetegségem van, amit persze rengeteg kivizsgálás és vérvétel követett, majd kaptam egy kis időt, hogy változtassak az életemen. Ez diétát és mozgást jelentett, amit lelkialkatomból adódóan szigorúan betartottam.

Diéta:

A diéta nem annyira volt megterhelő, sőt az volt a bajom, hogy én napi ötször nem vagyok éhes!!! Na meg időnként a 10 órai evést hogyan valósítsam meg a munkahelyemen, ha éppen akkor kezdődik egy értekezlet, vagy szaladni kell valamerre? De ezek apróságok voltak, egészen jól beillesztettem a mindennapjaimba, bár az édességelvonás azért mélyen érintett. Borzasztó édesszájú voltam/vagyok. Szóval egyek meg 150 g szénhidrátot szólt a javaslat és persze a sok zöldség meg minden ilyenkor szokásos dolog... ne egyek reggel gyümölcsöt, meg tejterméket.... de azért egyek sokat a nap többi részében!! Ne egyek kenyeret, hanem csak azt a műizét, aminek az ízével ugyan nem volt semmi bajom, csak abban már annyira kevés szénhidrát volt, hogy túl sokat kellett volna megennem belőle az előírt szénhidrátfogyasztáshoz.... A lényeg: én átálltam... elkezdtem fogyni aminek nagyon örültem, már 71 kg voltam a 167 cm-es magasságomhoz. De jön a másik fele: a mozgás.

Mozgás:
Ez még jól is jött, mert magamtól csak úgy fogyni akarok-alapon nem nagyon ment. Most orvosi előírás volt, tehát minden reggel a futópályán talált. Kislányomat leadtam az iskolában én meg futottam a pályára, 1,5 km-ig jutottam, majd egy kis felülés-fekvőtámasz. Na nem mert mazochista vagyok és imádok futni (ez a leginkább utált mozgásformám), hanem mert ha már ezt mérik fel akkor legalább ebben edződjek. Télen meg a futópad várt a munkahelyemen. Na, eredmény is lett, fogytam 9 kilót, a vércukorszintem meg rendeződött (5,5)

NADE

a derekam meg tönkrement...

Mindig volt vele problémám, időről időre előjött a lehajolni nem tudok-érzés. De tavaly (2011) december közepén lett borzasztó. A lehajolásom abban állt, hogy lehajtottam a fejem... mire orvoshoz jutottam (bejelentkezés!!!!) február közepe lett. Ment a szokásos dolog: gyulladáscsökkentő, izomlazító, Ritex-pakolás, fekvés, egy hónap pihenéssel. Majd víz alatti gyógytorna, elektroterápia, lézeres kezelés, megint víz alatti balett stb.... minimális javulás, egyes gyógyszerektől meg szédelegtem és vigyorogtam (a munkahelyemen is...). Azokat abbahagytam. Aztán abbahagytam az izomlazítót és és mindent. Használni úgysem használtak, csak mérgeztem magam. Viszont a gyógytornára eljártam, azt éreztem az jó.

KÖVETKEZMÉNY

a mozgás kiesésével a cukrom is elindult visszafelé... Mivel azonban az életemet a mozgásom beszűkülése egyre jobban gátolta, az vált a fő problémává, kerestem a megoldásokat. Voltam prananadi kezeléseken, ami használt is, de nem szüntette meg a problémát, csak előrébb vitt egy-két lelki dologban (az is számít).... a fájdalom mindennapos vendégem lett. Addigra (idén nyár eleje) már a folyamatos beszűkült mozgástól türelmetlen és morgós lettem, és időnként elsírtam magam, ha az ágyneműhúzást sem tudtam megcsinálni. Ha valami leesett, az ottmaradt... már utána sem nyúltam, majd leguggolok mellé, ha szükségem lesz rá... rájöttem, hogy oldalra tudok hajolni, így teljesen egészségtelen mozdulatokra szoktam rá: ahol más előrehajolt, ott én oldalra fordultam és kifacsart mozdulattal ugyan, de felvettem amire szükségem volt. A harisnyafelvétel igazi kihívás volt reggelenként és gyógytorna után....

Elegem volt... nem hiszem, hogy így kell élnem, járt a fejemben... igaz, az orvos szerint belülről a csontjaim olyanok mintha 60 éves lennék.. de attól még... én kirándulni szeretnék, mozogni, gyerekkel játszani, fazekaskodni... mindent amit szeretek mozgással járt... a tudat, hogy ezeket talán soha többé nem tehetem, hogy a betegségem miatt a megélhetésem is veszélybe kerülhet, hogy elveszíthetem a munkámat, egyre jobban nyomasztott...

Elmentem Kiem professzorhoz is, akihez hosszú várólista után be is jutottam. Megmozgatott, kicsit jobb lett, a tornát azóta is csinálom, októberben megyek vissza hozzá. Bár azt mondta, hogy későn mentem, mondta vigyem a gyereket is (9 éves), már neki is kell ....

És utána jött a PALEO. Így, nagybetűkkel, mert megérdemli :) De ez majd a következő bejegyzés lesz....

Édes élet

Múlt vasárnap délután ötkor jött rám a süthetnék. Ez lett belőle :) És nagyon finom! Az alja rumos-kakaós-fahéjas, a teteje meg marcipános. A díszítés meg az X-faktor döntője alatt készült rá.

A munkahelyemen is sikert aratott, és még a kicsilány iskolai karácsonyára is jutott belőle.

Hogy mostanában miért van ez a sütögetési mániám, azt nem tudom. Talán mert az életem is édes, szeretném mindenkiét megédesíteni, ha mással nem, akkor süteménnyel....

Mert azt szeretném. Nem csak ilyenkor, hanem egész évben.

Mindig, amikor úgy ébredek fel, mint ma reggel: kedvesem ölelő karjaiban, szerelmes szavaival fülemben, csókjaival...

Minden reggelt szeretek vele.

Azt is amikor csendben kioson mellőlem, hogy még aludni tudjak.. azt is, amikor odabújik ébresztgetve, hogy most már elkezdődött a nap... azt is, amikor tudom, hogy pár percünk van már csak kettesben, mindjárt kelni kell, mert munka van.

Számomra tényleg édes minden pillanat.

Néha még magamnak is hihetetlen.

De egy biztos:

nem unom meg sohasem!

Ünnepi tervek

Izgulok. Nagyon:)

Szombat-vasárnap-hétfő...

Hétvégén négyen leszünk, hétfőn délutántól barátokkal bővítve... száll majd a sülő hús illata, érkeznek a saláták, és gyártom a sütiket... gyerekzsivaj mindenfelől, hiszen mindenhol legalább két gyerek lesz... ez lesz az első olyan társaság, ahol mindenki - a hangsúly a mindenkin van - ott van, és mi vagyunk a házigazdák... hmmm... nekem ez nagyon tetszik:)

De azért izgulok....

Viszek biciklit, és meglátom mire jutunk egymással L-el, aki külön kérte, hogy mostantól hétfőtől vasárnapig tartson egy hét amikor az apjánál van, és ne péntektől péntekig mint eddig... ezzel elérte, hogy egész hétvégén együtt lehet velünk, annyira kíváncsi már, és annyira örül mindkettőnknek... és hirtelen nem volt kedve szombaton Hollókőre kirándulni... ez utóbbit sajnálom, mert szép vidék, de lehet oda még máskor is menni, és mindennél többet elmond az, hogy inkább velünk szeretne lenni.... és persze hogy mire jut egymással a két lány... na meg hogyan tekerjük az ujjunk köré kedvest:)))

Kislányom a nyakamba ugrott, amikor kiderült, hogy nemcsak hétfőn lesznek együtt, hanem már szombaton is... ha még a biciklit is elmondom neki, akkor haza sem akar majd jönni...

De azért izgulok....