Magyar Államkincstár kontra Nonprofit Kft

Előzmények

Kicsilány évek óta asztmás, évente igazolom a Kincstár felé, hogy nem gyógyult még meg (sajnos). Ennek alapján kapom a magasabb összegű családi pótlékot és a kicsilány ingyenes utazási igazolványát. Ugyanaz az orvosa és ugyanazt a papírt adom le. Mindig. Csakhát...

1. felvonás

Már lejárt két hete az előző igazolvány, várom az újat, jó lenne már.... Munkaidőm vége felé csörög a telefonom az asztalon, kedves TB-ügyintéző a vonalban. Azt mondja, hogy ő most visszakapta a Kincstárból az orvosi igazolásomat azzal, hogy aki aláírta az nem adhatta volna azt ki, merthogy a bélyegzőn egy nonprofit kft. neve áll... és a jogszabály ugye azt mondja... és idézi nekem az 5/2003 ESZCSM rendeletet, aminek az elején tényleg ott van feketén-fehéren, hogy aszondja:

"... az igazolást gyermekklinika, gyermekszakkórház, kórházi gyermekosztály, szakambulancia, szakrendelő vagy szakgondozó intézmény szakorvosa adja ki"

és hogy ez alapján kérdezzem már meg a doktornőt nem dolgozik-e kórházban, és akkor vigyek egy olyan új igazolást, ha meg nem, akkor keressek más orvost, aki kiadja ezt mert így nem kapom meg ami eddig járt és neki novembertől akkor ezt is meg a GYES-t is le kell állítania....

Elkapott az idegesség, hogy ezmegmegintmicsoda??? Milyen egyszerű módja ez újabb majd' havi 30 ezer kihúzásának a zsebemből...?? (ha a bérlet árát is beleveszem akkor meg is van). Első indulatomban munkám eldobva (igen, ilyet is szoktam időnként...) google-barátunkra kaptam. Beírtam a cégnevet, ami a kerületünkben mindenhol ott van, akárhová megyek. Ha vért vesznek tőlem, ha tüdőszűrésre megyek, ha gyerekorvoshoz, ha háziorvoshoz, ugyanazzal a nonprofit kft-vel találom magam szemben, máshová nem is mehetnék. Kicsilány a kerületileg illetékes szakrendelőbe jár. Az is a kft neve alatt fut. Most keressek másik orvost? Egy papír miatt??? Nem az a fontos, hogy a lakóhelye közelében szakellátást kap???

A kereső hamar kiadta az oldalt, és rögtön az "Intézményünkről" alatt a következő mondatot olvastam (dőlt betűvel megváltoztattam az intézményneveket):
"A XCFGT Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft Budapest Főváros LV. kerület Cicamica Önkormányzatának tulajdonában álló, elsősorban a kerület lakosait kiszolgáló alap- és szakellátási feladatokat ellátó egészségügyi intézmény. Cicamica Önkormányzata 2003. júliusától vállalta át a szakellátás működtetésének feladatait a fővárosi Meggyógyítunk Mindenkit Kórháztól. "

Elkezdtem vigyorogni és visszahívtam az ügyintézőt, aki szintén megörült és mondá, hogy akkor ő konzultál a Kincstárral, hátha...
Én ugyanzen lendülettel felhívtam a betegjogi képviselőt is, akit szinte láttam magam előtt, ahogyan fellelkesül eme marhaságtól, hogy milyen dörgedelmes levelet lehet majd írni. Szóval nekem adott igazat, és megígérte, hogy ha írok egy kérő levelet nekik és személyesen beviszem az iktatóba, azonnal kapok rá egy szép kis levelet, amit postázhatok is a kincstárba igazamat bizonyítandó. Kicsit megnyugodva hazatértem hajlékomba.

2. felvonás

Ez elmaradt. :) Másnap reggel kicsilány ébresztés előtt 2 perccel kirobogott és kihányt mindent amit vacsorázott, majd hasmenéssel és további hányással töltötte a napot. Estére annyira kiszáradásközeli lett, hogy a kórházi beutalóval a kezemben elfelejtettem én mindenféle családi pótlékot meg gyest és kártyát...

3. felvonás

Érdeklődés hiányában ez is elmaradt :) Kicsilány meggyógyult, én viszont megbetegedtem. Hajnalban meglátogattam a wc-t, ami marasztaló közegnek bizonyult. Szerencsére közel van a mosdó, így felállnom sem kellett... Éjjel utána még egy jó kis hidegrázásos görcsöt is kaptam, amilyenben még sosem volt részem, talán ilyen a lázgörcs, nem tudom, de erre az ügyelet (amit nehezen forgó nyelvvel felhívtam) közölte hogy konzultáljam meg reggel a háziorvosommal (!!!), nem jön ki. Én speciel abban sem voltam akkor biztos, hogy megérem a másnapot, mozdulni sem tudtam, se gyógyszerért menni, se semmit.

4. felvonás (happy end)

Gyógyulóban vagyok :) Ma rákérdeztem a TB ügyintézőnkre, aki újra zaklatta a Kincstárt, hogy ennyi idő alatt akkor megtanácskozták-e már ügyemet. (Nehéz lehet dönteni) Fél óra múlva visszahívott, hogy újra el kell küldeni az igazolásomat és hogy minden rendben lesz. Győztem!

A kérdésem: ha elég bamba, beletörődő vagyok, vagy csak kevésbé kitartó, akkor a költségvetés ennyivel beljebb van én meg ennyivel kijjebb? Ami jogszabály szerint (rendelet!) jár - igaz az is csak akkor ha kérem -, azt akor is megvonhatják, ha egy ügyintéző nem néz utána dolgoknak alaposan? Csak mert a kft alapján azt gondolta, hogy annyira gazdag vagyok, hogy egy magáncéghez, magándokihoz járatom a gyerekemet?? És mert a nonprofit szó már nem érintette meg?

Mindig is éreztem, hogy a fontos dolgok is csak egy emberen múlnak.

E-népszámlálás magyar módra 2. rész

Békésen éltem életem a "megtettem kötelességem" tudatában, már el is felejtettem, hogy volt itt valami kérdőív.

Mígnem.

Hétvége után hétfő este sok cuccal hazatérve otthonomba cetlit találok, hogyaszondja:
"Értesítő. Népszámlálási adatszolgáltatás céljából 2011. október.....-ig újból felkeresem Önt..." Eddig olvastam, amikor már kezdett elborítani a köd. (Minek? Kérdem én... minek jön? ha már egyszer ugye megtettem amit meg kell...) A választ viszonylag hamar megtaláltam, a papíron reszketeg betűkkel ugyanis a következő díszelget:
"Internetes kitöltést választotta, de nem töltötte ki a kérdőívet". Majd volt még két telefonszám.

Igazam tudatában még úgy ahogy voltam, kabátban tárcsáztam a mobilszámot. Ami csak csengett... csengett... és csengett.... vártam sokáig, gondoltam hátha kicsit süket vagy lassú a bácsi... de nem történt semmi. Megpróbáltam a vonalas telefont kisilabizálni, s bár kétesélyes volt hogy eltalálom-e mit akart írni, tárcsáztam.

Életem legviccesebb beszélgetését folytattam egy férfiúval. Mondtam neki, hogy népszámlálás miatt hívom (honnan tudjam a nevét???), erre közli egy fiatal kamaszhang, hogy adja az ügyben illetékest. Gondoltam biztosan jó helyen járok. Elmondtam mi a búbánatom, majd körülbelül 2 percig mondta az ember, hogy ő már kitöltötte a kérdőívet, járt nála egy ember és minden rendben van... akkor lett gyanús, hogy rossz a szám... annyira nem figyelt arra, hogy én mit mondok, csak hajtotta, hogy neki semmi tennivalója nincs már és én hagyjam őt(!) békén :) A biztonság kedvéért megkérdeztem tőle, hogy akkor ő nem népszámláló? Na akkor akadt meg egy kicsit és benyögte hogy nem.... Pffff.....

Akkor marad megint az ügyfélszolgálat. Ehhez már levettem a kabátomat. Kis várakozás, bajom elregélése az elejétől kezdve (lépcsőház, hirdetés, kódkérés, kitöltés, mostani számonkérés). A férfiember egy pillanatig gondolkodott csak, majd közölte, hogy akkor most ad nekem egy e-mailcímet, a felülvizsgálóét (ezt is megtudtam: minden népszámlálóhoz jár egy felülvizsgáló), küldjem el neki a lakcímemet, a kapott kódomat és azt a visszaigazoló kódot, amit a kitöltés után kaptam (milyen jó, hogy kinyomtattam!), és akkor majd tudni fogják, hogy én milyen rendes vagyok és eleget tettem honpolgári kötelezettségemnek....

Jaj de jó, előkészítettem a levelet, hogy holnap be tudjam írni a kódot a munkahelyemen, merthogy ott van a papír... ott ugyanis mindent megtalálok, otthon ez nem mindig jön össsze. Végre foglalkozhatnék akkor a mosással, vacsorával, gyerekkel és satöbbivel így este 7-kor....

De nem. Csingilingiling. Kaputelenon. Az Ember az.

Be akar jönni. Kérdem mindek. Ő mondja hogy azt mondtam hogy megteszem neten, de mégsem tettem. Mondtam neki, hogy de igen. Mire ő: de nem. Mondtam ne vitatkozzunk, kinyomtattam a visszaigazolást, és egyébként is, az ügyfélszolgálat megadta a felülvizsgáló nevét és mailcímét, elküldöm neki a kódokat. De hát ő beszélt csütörtökön (!) vele és nem mondta, hogy én küldtem neki valamit. Lassan és tagoltan ismételtem meg neki, hogy a szombaton ajtómban hagyott papírt ma este találtam meg és ma este beszéltem az ügyfélszolgálattal, tehát csütörtökön nemigen tudhatott rólam még semmit.(Igen nehéz eset a pasi).

Akkor kéri a visszaigazoló papírt. Sóhajtva mondtam neki, hogy a munkahelyemen van (szívesen a fejéhez vágtam volna, mit zaklat ez engem itt, amikor mindent rendben megcsináltam). Akkor holnap este 8-kor jön.

A megértést feladtam. Belenyugodtam sorsom megváltoztathatatlanságába. Bent majd másolok egyet.

Utójáték

Amit viszont se én, se az ügyfélszolgálat nem ért: miért küldtek nekem két mailt ugyanarra a lakcímre, két különböző azonosító kóddal egy nap különbséggel? Én megkaptam az elsőt, örültem neki és többet feléje se néztem annak a postafióknak, csak ma este amikor kiírtam belőle az azonosítómat. Ott villogott az olvasatlan levél az új kóddal. Szóval ha akartam volna, ugyanarra a lakcímre még egyszer beírhattam volna magunkat?

Mondjuk ez is egy módszer a népesség növelésére.

Konklúzió: hiába (majdnem)tökéletes egy rendszer, ha az azt használók tökéletlen, értetlen emberek.

E-népszámlálás magyar módra 1. rész

Tulajdonképpen egészen büszke voltam, hogy kis hazánk is csatlakozik a modern korhoz és számos országhoz hasonlóan interneten is lehetővé teszi a kérdőívek kitöltését. Mint nem kicsit elfogult az elektronikus világgal szemben, rögtön el is döntöttem, hogy élni fogok a lehetőséggel, mert:

1. szinte alig vagyok otthon, és akkor is inkább a hazazuhanás állapotában a "hagyjanakengembékén" hangulatban pihenni vágyom;
2. szeretem magam beosztani az időmet;
3. a személyes terembe (lakásomba) azt engedem be akit én hívtam.

De az ok mindegy is, így döntöttem és kész. Vártam október elejét. A rendszer megnyílt. Vártam a kérdőívet, amin a kód van. Ami a kulcs az internet kapujához. Vártam.... Majd egy kies szombati napon nagy hirdetés bökte meg szemem a lépcsőházunkban. Megpróbálom idézni:
Ebben a házban a népszámlálás .....-tól .......-ig lesz. Interneten való kitöltés nem lehetséges, mert a lakások nincsenek benne a rendszerben."

Legott sokkot kaptam.

Mi az hogy ekkor meg akkor lesz? Én nem vagyok itthon.... mi az hogy nem lehetséges? És hogy nincsenek benne??? Mi ez itt?? Támadás a modernizáció ellen!!!

A harmadikra felmászás közben sem nyugodtam meg, google-barátunktól megkérdeztem lehetséges-e ilyen. Választ ugyan nem kaptam, de meglett az ügyfélszolgálat telefonszáma. Nem is kellett sokat várnom a soromra, elregéltem bánatomat a hölgynek. Szinte láttam magam előtt, amint kétszeresére nő a feje....

Ilyen nincs! Állította ő. Az áprilisi adatok alapján kérték le a lakcímeket, benne kellene lennie. Ha meg mégsem, akkor írjak e-mailt ide meg ide, a lakcímem megadásával és kapok kódot. És írjam ki a lépcsőházban nyugodtan, mert itt minket átvernek!!

Kiírni ugyan nem írtam, mert akkor is rohantam, de gyorsan összedobtam egy mailt a kod@ksh.hu-ra egy alig használt anonim postafiókból, és éppen menni akartam, amikor kopogtak.

Ott állt egy saccra 80 feletti bácsi, hogy alkalmas lenne-e most. Az egyszerűség kedvéért mondtam neki, hogy én interneten töltök. Felhúzott szemöldökkel, kioktató hangon válaszolt (a hülye nőnek, aki nem tud olvasni a lépcsőházban), hogy márpedig azt nem lehet, mert a lakások nincsenek a rendszerben.... Én (remélem) kevésbé kioktatóan, mosolyogva mondtam hogy most beszéltem az ügyfélszolgálattal és küldenek nekem. Nagyon meglepődött, majd már fordult is a következő ajtóhoz.

A kód egyébként másnap megjött, harmadnap a munkahelyemen munkaidő előtt kitöltöttem mintegy 20 perc alatt. A visszaigazolást kisebb harcok árán kinyomtattam (kellett hozzá egy informatikus holmi "migrálás"-nak nevezett dolgozók elleni merénylet miatt- de ez egy másik történet).

Szóval megcsináltam, akkor és ott és ahogy én akartam. Sikertörténet... lenne, ha nem kellett volna ennyit küzdeni érte. Kevesebb öntudattal és makacssággal talán nem így lett volna.

De a lényeg: Kicsilánnyal megszámoltattunk.

Még nem tudtam mi vár rám)

Névadó

Hazafelé láttuk meg a sárga csodát a vízben. Kicsilány persze rögtön megalkotta a saját szavát rá. Mától a Dunán haladó vízibusz neve: LUBICKOLÓS BUSZ :)

Iskolai csók

Kicsilány lelkendezve mesélt az iskolai napról, amikor egyszercsak eszébe jutott egy fontos esemény és a következőket szúrta be a matekóráról és az úszásról szóló történet közé:

- ...és a Marci megcsókolt! Ötször!

Meglepetésemben annyit kérdeztem csak, tisztázandó, hogy ez konkrétan csóknak minősül-e esetleg csak puszinak, hogy "És hol?"

Megkaptam rá azonnal a nem annyira egyértelmű, de számára minden igényt kielégítő választ:
- Ahol senki sem látta!!!

Minden jó, ha a vége jó...

Szóval happy end is van:))) Igaz, ötször kellett bemennem, de megérkezett a levél a jóváírásról... szóval 43.000 Ft helyett 600 Ft a telefonszámla:)))) Ami jól is jön, mert holnap viszem az autót a 90.000 km-es szervízre és műszaki vizsgára....

Hogyan lesz a banános-csokis sütiből ribizlis...

Bár ez itt nem egy gasztro-blog, de azért mai ténykedésem megérdemel egy posztot... Na nem a végeredmény miatt (na jó, az is megérdemelné, mert meglepetésemre nagyon finom lett), hanem a szerencsétlenkedésem...

Hogy az elején kezdjem: ma nem tudom mitől, a melegtől vagy a napsütéstől az a visszafojthatatlan vágyam támadt, hogy süssek egy olyan sütit amit eddig még sohasem...

Á, de igen, már emlékszem! Kedvesem hűtőjében láttam egy csomó banánt, ami már túl volt az érettség azon állapotán, amikor még sárga színe van... így hát fellapoztam A Könyvet és ráleltem a banános-csokis sütemény receptjére. Igaz, az volt odaírva, hogy közepesen nehéz, de hát nagy az önbizalmam, menni fog ez nekem - gondoltam, mikor elolvastam a három lépésben leírt csodát, ami mellett nyálcsorgatást előidéző kép díszelgett.

Óvatlanul tovább lapoztam a következő oldalra, ahol meg egy málnahabos csoda hevert a tányéron, csak úgy lazán odavetve, mintha azt mondaná - elkészítésem semmi se kerül, szinte magamtól megszületek. (Mit nekem az az 1 óra 20 perc ami kis betűkkel mellém van írva).

Nosza hát, a listát megírtam a két sütiről, be a boltba, alapanyagokat magamhoz vettem... Kifelé jöttem rá, hogy szinte minden megvan. Szinte. Az alapgondolatot indító banán békésen hever (azóta is) Kedves hűtőjében. Merthogy azt otthagytam. De milyen szerencsém is van nekem! - gondoltam, hogy emnnyi eszem van, felírtam a másik receptet! Ha már ízlelőbimbóimat felkészítettem egy kis édességre...

Az eleje egészen jól indult, csak a piskóta volt másmilyen, mint amit eddig csinálni szoktam, de hát ez a recept, nem változtatok rajta semmit, engedelmes vagyok, a képen is milyen jól sikerült... hát mondjuk nem kellett volna, mert nem jött fel olyan magasra mint gondoltam. De kreatív vagyok! félbevágtam és így lett meg a magassága, igaz így keskeny süti lett, de majd azt mondom ez az én dizájnom!

Jöhet a hab. 2 bögre habtejszín... ez meg milyen mértékegység? Mekkora bögre? Na mindegy, egy soha nem használt bögrét kerítettem (fekete!), majd az első mozdulatnál a fülét szorongattam, miközben ámulva láttam, hogy a bögre többi része a mosogatóban landol. A kistányéron.... Bögrefül, bögremaradék és kistányérdarabok a kukába, kutatás újabb alkalmatosság után.... Végül kedvenc bögrém lett a mérőedény, a habot felvertem. Málnahab lesz itt vagy mi... vagy nem. Mert málna nem volt a boltban. Csak ribizli... de ezzel is jó lesz, gondolom, mert legalább nem lesz olyan édes, kell a ribizli savanykás élménye... a málnát villával nyomkodjam szét... megpróbáltam a ribizlit is, kevés eredménnyel... illetve kicsilány nagyon jól szórakozott:))

Majd megfogtam és betettem a turmixba egy pillanatra. Egy csoda lett belőle, bekevertem a habba. Gyönyörűűűű!!!:))) Hmmm... most ezt kellene a tésztára kenni.... megpróbáltam, de a felénél többet sehogysem sikerült rávarázsolni, gondolom már csak azért is, mert a tervezettnél keskenyebb lett a sütemény a félbevágás miatt...

A tetejét megszórtam maradék ribizlivel és száműztem a hűtőbe. De most mi legyen ezzel a rengeteg habbal? Villanykörte kigyulladt a fejem felett: sütök hozzá piskótát, olyat amilyet én szoktam! 5 tojás elő, ezeket megmostam. Elfordultam a pulttól, és a következő pillanatban a jellegzettes toccsanó hang térített vissza.. igen, egy tojás önállósította magát és a földön landolt... kissé elkeseredtem, de nem adom fel olyan könnyen! Feltakarítottam, majd újabb tojás elő... szétválasztás... a második életemben először egy az egyben beleesett a fehérjébe.... ami így használhatatlan lett... itt már azért feladtam.

Bosszúból megkóstoltam a süteményt... isteni lett!!! Én meg megnyugodtam:)))

Szóalkotás

- Kislányom, ne lépj bele a pocsolyába, kérlek!
- De anya, rajtam ázatlan cipő van!!

(mármint vízálló)