2011. október 24., hétfő

E-népszámlálás magyar módra 1. rész

Tulajdonképpen egészen büszke voltam, hogy kis hazánk is csatlakozik a modern korhoz és számos országhoz hasonlóan interneten is lehetővé teszi a kérdőívek kitöltését. Mint nem kicsit elfogult az elektronikus világgal szemben, rögtön el is döntöttem, hogy élni fogok a lehetőséggel, mert:

1. szinte alig vagyok otthon, és akkor is inkább a hazazuhanás állapotában a "hagyjanakengembékén" hangulatban pihenni vágyom;
2. szeretem magam beosztani az időmet;
3. a személyes terembe (lakásomba) azt engedem be akit én hívtam.

De az ok mindegy is, így döntöttem és kész. Vártam október elejét. A rendszer megnyílt. Vártam a kérdőívet, amin a kód van. Ami a kulcs az internet kapujához. Vártam.... Majd egy kies szombati napon nagy hirdetés bökte meg szemem a lépcsőházunkban. Megpróbálom idézni:
Ebben a házban a népszámlálás .....-tól .......-ig lesz. Interneten való kitöltés nem lehetséges, mert a lakások nincsenek benne a rendszerben."

Legott sokkot kaptam.

Mi az hogy ekkor meg akkor lesz? Én nem vagyok itthon.... mi az hogy nem lehetséges? És hogy nincsenek benne??? Mi ez itt?? Támadás a modernizáció ellen!!!

A harmadikra felmászás közben sem nyugodtam meg, google-barátunktól megkérdeztem lehetséges-e ilyen. Választ ugyan nem kaptam, de meglett az ügyfélszolgálat telefonszáma. Nem is kellett sokat várnom a soromra, elregéltem bánatomat a hölgynek. Szinte láttam magam előtt, amint kétszeresére nő a feje....

Ilyen nincs! Állította ő. Az áprilisi adatok alapján kérték le a lakcímeket, benne kellene lennie. Ha meg mégsem, akkor írjak e-mailt ide meg ide, a lakcímem megadásával és kapok kódot. És írjam ki a lépcsőházban nyugodtan, mert itt minket átvernek!!

Kiírni ugyan nem írtam, mert akkor is rohantam, de gyorsan összedobtam egy mailt a kod@ksh.hu-ra egy alig használt anonim postafiókból, és éppen menni akartam, amikor kopogtak.

Ott állt egy saccra 80 feletti bácsi, hogy alkalmas lenne-e most. Az egyszerűség kedvéért mondtam neki, hogy én interneten töltök. Felhúzott szemöldökkel, kioktató hangon válaszolt (a hülye nőnek, aki nem tud olvasni a lépcsőházban), hogy márpedig azt nem lehet, mert a lakások nincsenek a rendszerben.... Én (remélem) kevésbé kioktatóan, mosolyogva mondtam hogy most beszéltem az ügyfélszolgálattal és küldenek nekem. Nagyon meglepődött, majd már fordult is a következő ajtóhoz.

A kód egyébként másnap megjött, harmadnap a munkahelyemen munkaidő előtt kitöltöttem mintegy 20 perc alatt. A visszaigazolást kisebb harcok árán kinyomtattam (kellett hozzá egy informatikus holmi "migrálás"-nak nevezett dolgozók elleni merénylet miatt- de ez egy másik történet).

Szóval megcsináltam, akkor és ott és ahogy én akartam. Sikertörténet... lenne, ha nem kellett volna ennyit küzdeni érte. Kevesebb öntudattal és makacssággal talán nem így lett volna.

De a lényeg: Kicsilánnyal megszámoltattunk.

Még nem tudtam mi vár rám)

Nincsenek megjegyzések: