2011. október 24., hétfő

E-népszámlálás magyar módra 2. rész

Békésen éltem életem a "megtettem kötelességem" tudatában, már el is felejtettem, hogy volt itt valami kérdőív.

Mígnem.

Hétvége után hétfő este sok cuccal hazatérve otthonomba cetlit találok, hogyaszondja:
"Értesítő. Népszámlálási adatszolgáltatás céljából 2011. október.....-ig újból felkeresem Önt..." Eddig olvastam, amikor már kezdett elborítani a köd. (Minek? Kérdem én... minek jön? ha már egyszer ugye megtettem amit meg kell...) A választ viszonylag hamar megtaláltam, a papíron reszketeg betűkkel ugyanis a következő díszelget:
"Internetes kitöltést választotta, de nem töltötte ki a kérdőívet". Majd volt még két telefonszám.

Igazam tudatában még úgy ahogy voltam, kabátban tárcsáztam a mobilszámot. Ami csak csengett... csengett... és csengett.... vártam sokáig, gondoltam hátha kicsit süket vagy lassú a bácsi... de nem történt semmi. Megpróbáltam a vonalas telefont kisilabizálni, s bár kétesélyes volt hogy eltalálom-e mit akart írni, tárcsáztam.

Életem legviccesebb beszélgetését folytattam egy férfiúval. Mondtam neki, hogy népszámlálás miatt hívom (honnan tudjam a nevét???), erre közli egy fiatal kamaszhang, hogy adja az ügyben illetékest. Gondoltam biztosan jó helyen járok. Elmondtam mi a búbánatom, majd körülbelül 2 percig mondta az ember, hogy ő már kitöltötte a kérdőívet, járt nála egy ember és minden rendben van... akkor lett gyanús, hogy rossz a szám... annyira nem figyelt arra, hogy én mit mondok, csak hajtotta, hogy neki semmi tennivalója nincs már és én hagyjam őt(!) békén :) A biztonság kedvéért megkérdeztem tőle, hogy akkor ő nem népszámláló? Na akkor akadt meg egy kicsit és benyögte hogy nem.... Pffff.....

Akkor marad megint az ügyfélszolgálat. Ehhez már levettem a kabátomat. Kis várakozás, bajom elregélése az elejétől kezdve (lépcsőház, hirdetés, kódkérés, kitöltés, mostani számonkérés). A férfiember egy pillanatig gondolkodott csak, majd közölte, hogy akkor most ad nekem egy e-mailcímet, a felülvizsgálóét (ezt is megtudtam: minden népszámlálóhoz jár egy felülvizsgáló), küldjem el neki a lakcímemet, a kapott kódomat és azt a visszaigazoló kódot, amit a kitöltés után kaptam (milyen jó, hogy kinyomtattam!), és akkor majd tudni fogják, hogy én milyen rendes vagyok és eleget tettem honpolgári kötelezettségemnek....

Jaj de jó, előkészítettem a levelet, hogy holnap be tudjam írni a kódot a munkahelyemen, merthogy ott van a papír... ott ugyanis mindent megtalálok, otthon ez nem mindig jön össsze. Végre foglalkozhatnék akkor a mosással, vacsorával, gyerekkel és satöbbivel így este 7-kor....

De nem. Csingilingiling. Kaputelenon. Az Ember az.

Be akar jönni. Kérdem mindek. Ő mondja hogy azt mondtam hogy megteszem neten, de mégsem tettem. Mondtam neki, hogy de igen. Mire ő: de nem. Mondtam ne vitatkozzunk, kinyomtattam a visszaigazolást, és egyébként is, az ügyfélszolgálat megadta a felülvizsgáló nevét és mailcímét, elküldöm neki a kódokat. De hát ő beszélt csütörtökön (!) vele és nem mondta, hogy én küldtem neki valamit. Lassan és tagoltan ismételtem meg neki, hogy a szombaton ajtómban hagyott papírt ma este találtam meg és ma este beszéltem az ügyfélszolgálattal, tehát csütörtökön nemigen tudhatott rólam még semmit.(Igen nehéz eset a pasi).


Akkor kéri a visszaigazoló papírt. Sóhajtva mondtam neki, hogy a munkahelyemen van (szívesen a fejéhez vágtam volna, mit zaklat ez engem itt, amikor mindent rendben megcsináltam). Akkor holnap este 8-kor jön.


A megértést feladtam. Belenyugodtam sorsom megváltoztathatatlanságába. Bent majd másolok egyet.


Utójáték


Amit viszont se én, se az ügyfélszolgálat nem ért: miért küldtek nekem két mailt ugyanarra a lakcímre, két különböző azonosító kóddal egy nap különbséggel? Én megkaptam az elsőt, örültem neki és többet feléje se néztem annak a postafióknak, csak ma este amikor kiírtam belőle az azonosítómat. Ott villogott az olvasatlan levél az új kóddal. Szóval ha akartam volna, ugyanarra a lakcímre még egyszer beírhattam volna magunkat?


Mondjuk ez is egy módszer a népesség növelésére.


Konklúzió: hiába (majdnem)tökéletes egy rendszer, ha az azt használók tökéletlen, értetlen emberek.

E-népszámlálás magyar módra 1. rész

Tulajdonképpen egészen büszke voltam, hogy kis hazánk is csatlakozik a modern korhoz és számos országhoz hasonlóan interneten is lehetővé teszi a kérdőívek kitöltését. Mint nem kicsit elfogult az elektronikus világgal szemben, rögtön el is döntöttem, hogy élni fogok a lehetőséggel, mert:

1. szinte alig vagyok otthon, és akkor is inkább a hazazuhanás állapotában a "hagyjanakengembékén" hangulatban pihenni vágyom;
2. szeretem magam beosztani az időmet;
3. a személyes terembe (lakásomba) azt engedem be akit én hívtam.

De az ok mindegy is, így döntöttem és kész. Vártam október elejét. A rendszer megnyílt. Vártam a kérdőívet, amin a kód van. Ami a kulcs az internet kapujához. Vártam.... Majd egy kies szombati napon nagy hirdetés bökte meg szemem a lépcsőházunkban. Megpróbálom idézni:
Ebben a házban a népszámlálás .....-tól .......-ig lesz. Interneten való kitöltés nem lehetséges, mert a lakások nincsenek benne a rendszerben."

Legott sokkot kaptam.

Mi az hogy ekkor meg akkor lesz? Én nem vagyok itthon.... mi az hogy nem lehetséges? És hogy nincsenek benne??? Mi ez itt?? Támadás a modernizáció ellen!!!

A harmadikra felmászás közben sem nyugodtam meg, google-barátunktól megkérdeztem lehetséges-e ilyen. Választ ugyan nem kaptam, de meglett az ügyfélszolgálat telefonszáma. Nem is kellett sokat várnom a soromra, elregéltem bánatomat a hölgynek. Szinte láttam magam előtt, amint kétszeresére nő a feje....

Ilyen nincs! Állította ő. Az áprilisi adatok alapján kérték le a lakcímeket, benne kellene lennie. Ha meg mégsem, akkor írjak e-mailt ide meg ide, a lakcímem megadásával és kapok kódot. És írjam ki a lépcsőházban nyugodtan, mert itt minket átvernek!!

Kiírni ugyan nem írtam, mert akkor is rohantam, de gyorsan összedobtam egy mailt a kod@ksh.hu-ra egy alig használt anonim postafiókból, és éppen menni akartam, amikor kopogtak.

Ott állt egy saccra 80 feletti bácsi, hogy alkalmas lenne-e most. Az egyszerűség kedvéért mondtam neki, hogy én interneten töltök. Felhúzott szemöldökkel, kioktató hangon válaszolt (a hülye nőnek, aki nem tud olvasni a lépcsőházban), hogy márpedig azt nem lehet, mert a lakások nincsenek a rendszerben.... Én (remélem) kevésbé kioktatóan, mosolyogva mondtam hogy most beszéltem az ügyfélszolgálattal és küldenek nekem. Nagyon meglepődött, majd már fordult is a következő ajtóhoz.

A kód egyébként másnap megjött, harmadnap a munkahelyemen munkaidő előtt kitöltöttem mintegy 20 perc alatt. A visszaigazolást kisebb harcok árán kinyomtattam (kellett hozzá egy informatikus holmi "migrálás"-nak nevezett dolgozók elleni merénylet miatt- de ez egy másik történet).

Szóval megcsináltam, akkor és ott és ahogy én akartam. Sikertörténet... lenne, ha nem kellett volna ennyit küzdeni érte. Kevesebb öntudattal és makacssággal talán nem így lett volna.

De a lényeg: Kicsilánnyal megszámoltattunk.

Még nem tudtam mi vár rám)