Na most... nagy lendülettel nekiindultam enenk a blognak, csak aztán kiderült, hogy Életem van és ez nem mindig ad lehetőséget a gép előtt ücsörgésre és gépelgetésre :)
De azért röviden: augusztusban tehát Szendi Gábor könyvét elolvasva másnap áttértem a paleo elvek szerinti étkezésre: se gabona, se tejtermék (na persze a keménysajt ehetősége nagy segítség, mert satmániás vagyok), se cukor.... Nem volt nagy változás a diabetikus étrendhez képest, csak a tejtermék esett ki, de azt addig se nagyon ettem, nem vagyok krumplimániás, és tésztát se nagyon ettem. Két dolog fájt nagyon: a kenyér és a rizs. Biztosan kínai voltam előző életemben egyszer, mert azt bármikor, bármilyen mennyiségben meg tudtam (volna) enni.
Szóval szembetaláltam magam ama problémával, hogy jójó, meggyógyulok, de akkor MI legyen a köret? És mire kenjem a vajat, meg tegyem a felvágottat??
Első megoldásom a tojás volt. A főtt tojást imádom minden mennyiségben, és most lehet enni :) Tehát felvágott, tojás, hagyma (lila, vörös, póré, új mindenféle), és egy kis sajt. Eszméletlenül jóllaktam :) Napközben gyümölcs, ha éhes voltam, de ahogy teltek a napok, rájötte, hogy nem vagyok éhes két étkezés között. És a reggeli 6-7-8-as cukrom a következőképpen alakult három (!!!) nap után: 5.8 majd 5.9 végül 5.7. Egy ideig ettem csak, aztán egyszer ebéd és vacsora előtt is mértem, szintén 5.8-at. Hát mit mondjak, repültem :) volt, hogy evés után 1,5 órával alacsonyabb volt mint előtte....
Nade visszatérve: kenyérprobléma nem oldódott meg, mert azért mégis... sajtra nem kenhetek vajat vagy ne adj' Isten lekvárt!!! (természetesen szigorúan steviával) :) Elkezdtem sütni... két próbálkozásom volt, egyiket sem koronázta osztatlan siker.. ehető volt persze, de messze volt a kenyérélménytől... ez a sikerélmény még várat magára.
Majd munkába állván a nyári szabit követően bukkantam a következő problémába: hogyan egyek odabenn??? Szerencsémre egy fórumon valaki bepötyögte a www.paleofutar.hu címet, és gyorsan rendeltem is. Ha legközelebb gép elé kerülök, akkor töltök fel képeket is, mert mindig lefotóztam a kapott ebédet. Előzetesen csak annyit: a kolléganőm a desszertekbe belekóstolva minden nap annyit kért csak: szrezd meg a receptet!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése