Eszembe jutott egy furcsa párhuzam.
Beszélgettünk arról, hogy eltelt egy év, és akinek mondjuk, az mosolyog ránk, és örül velünk, miközben a szemében azért sokszor ott van egy legyintés, hogy "ugyan, ez még semmi, kezdők vagytok!". Igen, talán kezdők... nem is, hiszen újrakezdők....
(az újrakezdés mindig sokkal nehezebb, mint még szinte félig tiniként, önismeret nélkül belemenni-belesodródni egy kapcsolatba, közben megtanulva a saját igényeinket is, mert akkor azokkal még nem mindig vagyunk tisztában. És ezt csak az tudja, akinek újra kellett valaha is kezdeni. )
Hát erről jutott eszembe a ruhavásárlás.
Amikor csak úgy bemegyek egy ruhaboltba, körülnézek, rengeteg minden megtetszik szín, esetleg szabás alapján, van, hogy az anyaga hívogat, van, hogy csak úgy kell, mert... mert csak... és így aztán veszek is egyet-egyet, amivel boldog vagyok és viselem amíg tetszik. Ha viszont eleve van elképzelésem arról, hogy mit is akarok, akkor szinte reménytelen a vállalkozás, járok boltról boltra, de sehogy sem találom az igazit. Ahhoz valami mérhetetlen szerencse kell. Viszont ha megvan, az egy örök darab. Sosem unom meg. Mert tudtam mit akarok és én választottam.:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése