Feltartózhatatlanul csúszott lefelé. Néztem a hófehér fagyott vonalát, ahogy a gravitációnak engedelmeskedve haladt lefelé az ablakon. Egy pillanatra csodálattal töltött el, ahogy alakult formája, egyre görbébb lett vonala, mégis töretlenül tartott elképzelt célja felé. A szélvédő alja már várta, ott majd megpiehnhet végre. Hófehérsége világított, még két darabra olvadása is csak előrébb lökte. Mindjárt ott lesz...
Az ablaktörlő lapátja kegyetlenül törte szét álmait, húzta keresztbe terveit. A csodálatomban megállni látszott idő őrült módon fegyorsulva elindult, magával rántva engem, és önkéntelenül megrezzentem, amint a kemény gumi részvéttelenül vágta testét az ablak szélére. Arra gondoltam megölte. Vége.
A célja örökre eléretlen maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése