Hosszan készülődött.
Állt a szekrény előtt és simította végig a ruhákat.. el-elkapott egyet és az ágyra dobta.. ez ezzel lesz jó.. de nem, nem is.. inkább ezzel... meg még ezt is megnézem milyen lenne… a ruhahalom egyre nőtt… mikor végzett, a szekrény üresen ásított, az ágyán terpeszkedő anyagok. Semmire sem jutott…
Más módszer kell… Nekilátott hát… házi divatbemutatót tartott magának, a Férfiért. Ez a fekete felső, meg egy csinos rövid szoknya.. de milyen legyen a cipő? És a harisnya? Nem gondolja majd, hogy túl kihívó? Hmmm. Legyen másik….
A vörös árnyalataiban pompázott immár… nem, ez túl sok lesz…. Hiszen nem is én vagyok ez. Mit gondol majd rólam? Annyi levelet váltottunk már, ismerjük a másik gondolatait, hangulatait, érzékenységét…. Utólag maga is megdöbbent azon, hogy ilyen hamar elindult Felé. Hogy azt írta, szeretné megismerni… és meghívta.
Újra levetkőzött…. Vajon mi lesz ma este? Úgy érzem ismerem már több hónapja… minden annyira természetes… hogy idejön és látni fogom… szinte látta maga előtt amint üdvözlésként átöleli…
Lila. Kedvenc színe középiskolás kora óta. Most mégsem tűnt jó választásnak… nézegette a tükörben magát, közben meg oda-odapillantott az órára, melynek mutatói mintha játszanának vele, egyre száguldottak… nincs már sok idő…
Na jó, akkor smink. Míg szépült a tükörben, gondolatai tovább szaladtak. Még mindig nem hitte el, hogy ekkora szerencséje van… mikor meglátta a képét és elolvasta a leírását magáról, már érezte, hogy jó lenne ha… de önbizalma akkor sem volt és továbblépett…. Titkon vissza-visszanézett… megdobbant a szíve amikor meglátta, hogy Ő is jár hozzá nézelődni… el sem hitte, amikor bejelölte kedvencnek. Őt! Kedvencnek! Akkor kezdett mosolyogni igazán, amikor megnyomta a gombot, hogy nála is kedvenccé vált a Férfi…. Táncoljunk, gondolta…. Az etikett szerint megvolt a bókolás, a kezdeményezés átadása a férfi-oldalnak… lássuk mi történik… a ragyogás másnap már látszott rajta, mert hinni kezdett….
Amikor a szeme szép lett, megnézte magát. A szájával mit csináljon most? Nem, nem teszek rúzst, túl kihívó lenne… csak szolid hétköznapi smink… milyen lenne már: rögtön üdvözlésnél összerúzsozni… és bevillant a fejébe egy kép: ajtót nyit, és a Férfi meglátja őt, és azonnal a karjaiba kapja és össze-vissza csókolja… álmodozás…. Hmmm… mint a filmekben… az élet azonban nem ilyen….
Na most már jöjjön az a ruha, mert csak 10 perc maradt… tudta, hogy a Férfi pontos lesz… így ismerte meg…. Közben beesteledett, a város fényei az ablakon szűrődtek be…
A maradék rongyokat bepasszírozta a szekrénybe (ráérek majd rendet tenni), és teljes díszben leült végre… agya járni kezdett… tényleg időben jön? Hogy nézek ki? Jaj, de izgulok… mit fogunk csinálni, miről fogunk beszélgetni? Olyan lesz mint a képen? Éppen itt tartott, amikor csengettek…. Kinézett a kukucskálón, nem tudta megállni (ez a hazai pálya előnye)… Jajistenem… nem olyan mint a képen… Olyanabb!!!! Jaj a lábam, jaj a szívem, húúú… Na ne szórakozz már, szeded össze magad, nyisd már ki azt az ajtót, mert dilisnek fog tartani… milyen vagyok? A tükör meg a fésű messze…. Nagy levegőőőőő….
Mosolyok… Elindultak egymás felé, de az utolsó pillanatban meggondolták mindketten magukat és csak puszi lett az elképzelt romantikus belépőből… zavarukat oldotta a virág átadása és vázába helyezése….
A lány pedig akkor is azt érezte, és azóta is azt érzi, hogy Kedvese jött meg hosszú utazásról.
Állt a szekrény előtt és simította végig a ruhákat.. el-elkapott egyet és az ágyra dobta.. ez ezzel lesz jó.. de nem, nem is.. inkább ezzel... meg még ezt is megnézem milyen lenne… a ruhahalom egyre nőtt… mikor végzett, a szekrény üresen ásított, az ágyán terpeszkedő anyagok. Semmire sem jutott…
Más módszer kell… Nekilátott hát… házi divatbemutatót tartott magának, a Férfiért. Ez a fekete felső, meg egy csinos rövid szoknya.. de milyen legyen a cipő? És a harisnya? Nem gondolja majd, hogy túl kihívó? Hmmm. Legyen másik….
A vörös árnyalataiban pompázott immár… nem, ez túl sok lesz…. Hiszen nem is én vagyok ez. Mit gondol majd rólam? Annyi levelet váltottunk már, ismerjük a másik gondolatait, hangulatait, érzékenységét…. Utólag maga is megdöbbent azon, hogy ilyen hamar elindult Felé. Hogy azt írta, szeretné megismerni… és meghívta.
Újra levetkőzött…. Vajon mi lesz ma este? Úgy érzem ismerem már több hónapja… minden annyira természetes… hogy idejön és látni fogom… szinte látta maga előtt amint üdvözlésként átöleli…
Lila. Kedvenc színe középiskolás kora óta. Most mégsem tűnt jó választásnak… nézegette a tükörben magát, közben meg oda-odapillantott az órára, melynek mutatói mintha játszanának vele, egyre száguldottak… nincs már sok idő…
Na jó, akkor smink. Míg szépült a tükörben, gondolatai tovább szaladtak. Még mindig nem hitte el, hogy ekkora szerencséje van… mikor meglátta a képét és elolvasta a leírását magáról, már érezte, hogy jó lenne ha… de önbizalma akkor sem volt és továbblépett…. Titkon vissza-visszanézett… megdobbant a szíve amikor meglátta, hogy Ő is jár hozzá nézelődni… el sem hitte, amikor bejelölte kedvencnek. Őt! Kedvencnek! Akkor kezdett mosolyogni igazán, amikor megnyomta a gombot, hogy nála is kedvenccé vált a Férfi…. Táncoljunk, gondolta…. Az etikett szerint megvolt a bókolás, a kezdeményezés átadása a férfi-oldalnak… lássuk mi történik… a ragyogás másnap már látszott rajta, mert hinni kezdett….
Amikor a szeme szép lett, megnézte magát. A szájával mit csináljon most? Nem, nem teszek rúzst, túl kihívó lenne… csak szolid hétköznapi smink… milyen lenne már: rögtön üdvözlésnél összerúzsozni… és bevillant a fejébe egy kép: ajtót nyit, és a Férfi meglátja őt, és azonnal a karjaiba kapja és össze-vissza csókolja… álmodozás…. Hmmm… mint a filmekben… az élet azonban nem ilyen….
Na most már jöjjön az a ruha, mert csak 10 perc maradt… tudta, hogy a Férfi pontos lesz… így ismerte meg…. Közben beesteledett, a város fényei az ablakon szűrődtek be…
A maradék rongyokat bepasszírozta a szekrénybe (ráérek majd rendet tenni), és teljes díszben leült végre… agya járni kezdett… tényleg időben jön? Hogy nézek ki? Jaj, de izgulok… mit fogunk csinálni, miről fogunk beszélgetni? Olyan lesz mint a képen? Éppen itt tartott, amikor csengettek…. Kinézett a kukucskálón, nem tudta megállni (ez a hazai pálya előnye)… Jajistenem… nem olyan mint a képen… Olyanabb!!!! Jaj a lábam, jaj a szívem, húúú… Na ne szórakozz már, szeded össze magad, nyisd már ki azt az ajtót, mert dilisnek fog tartani… milyen vagyok? A tükör meg a fésű messze…. Nagy levegőőőőő….
Mosolyok… Elindultak egymás felé, de az utolsó pillanatban meggondolták mindketten magukat és csak puszi lett az elképzelt romantikus belépőből… zavarukat oldotta a virág átadása és vázába helyezése….
A lány pedig akkor is azt érezte, és azóta is azt érzi, hogy Kedvese jött meg hosszú utazásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése