Jelentkeztem paleo-klubba, és nagyon kedves fogadtatásban részesültem Posta Reni részéről. (ez itt a reklám helye :)) Akit érdekel a hedonista blog, ITT megtalálhatja.
Szóval, ő írta, hogy ebben a randa nyálkás időben kényeztessem magam desszerttel (hozzáteszem engem az időjárás nem befolyásol, a jó hangulatom változatlan, de úgy gondoltam ez is jó indok egy kis édességre...).
Első gondolatom a császármorzsa volt, mármint, hogy reggel összedobom, de kicsilányom eltérített ebbéli szándékomtól. Merthogy.
Kontyot kellett csinálnom.
Mert az csinos. Meg divatos (az osztályban).
Ilyen lett
De nem ezt akartam írni :)
Hanem, hogy a lekvárt azért lekaptam a polcról, meg reméltem, hogy maradt némi paleo vekni a munkahelyi hűtőben. A reggeli futás zuhanyzás vércukormérés hármasa után feltéptem hát a hűtőajtót és láss csodát, találtam egy fél veknit.
(Megint zárójelben - ez egy ilyen zórójeles nap- egy fazekastársam párja mondta, hogy ő is paleo diétát tart, mert úgy eszik mint a kőkori ember: azt eszik, amit talál..... a hűtőben!!!)
De visszatérve az én munkahelyi hűtőmhöz, megkentem és gyorsan hozzáláttam, úgyhogy fotó már csak két árva kenyérvégről van.
De kárpótlásul itt az ígért isler kép a Primus Manufaktúrából (oda is el kell mennem, az Üllői út sokszázban van, de a facebookon rengeteg képet lehet találni, ami alapján tudom, hogy éhesen kell érkeznem)
Mosolygós napot! Csakazértis.
Utóirat: az ebéd utáni munkahelyi névnapi köszöntőt étlen-szomjan ültem végig ( keksztekercs, ropi és cukros limonádé mellett, de jó társaságban), de kárpótlásul utána megettem egy-két kókuszos citromos muffint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése