2010. március 18., csütörtök

Egy hullámhosszon

Már befejezték az ebédet, mégsem akartak menni. Lopott félóra az életből a munkanap közepén együtt. Sugárzott a világ körülöttük.

A fiú a lány kezét fogta az asztalon, beszélgettek halkan, sokat nevetve. A fiú pillantása a simogatás nyomán a lány kézfejére esett, onnan az ujjakra... a lány is odanézett.. "jaj, megint elfordult.."- mondta és megigazította gyűrűjét szépen a helyére, kövekkel felfelé.... a fiú azonnal nyúlt utána, és visszaforgatta... úgy, hogy megint nem látszott más, csak egy arany karika... "Így jobb..." - mondta mosolyogva... a lány zavarba jött, számára egy pillanatra megszűnt minden, még a lélegzetvételét sem hallotta egy végtelennek tűnő pillanatra...

Gondolatai elszálltak messze-messze...

A lány húszéves volt, amikor kapta a gyűrűjét... meglepetés volt, nem számított ajándékra, főleg nem ilyen értékesre... kis aranygyűrű, kövekkel.... az éjjel sötétjében tapogatózva kereste meg... a beszüremlő holdfényben meg-megvillant a bőre... nem viselt testén semmit sem, csak a nem sokkal korábbi ölelések árnyékát... tűz-vizet játszottak. Ma is mosolyog, ha eszébe jut a pillanat.... ahogy kutat a könyvespolcon a könyvek mögött... ha eszébe jut mennyire hitt és mennyire véglegesnek gondolt mindent. Első szerelem... milyen gyermekien őszinte akkor még mindenki. Sokáig nem hordta csak egy aranyláncon a nyakában. Túl nagy volt neki... aztán teltek az évek, a szerelem elment messzire, a lány idősödött, keresett, talált, csalódott... küzdött... nemrég kezdte megint hordani... valahogy a gyűrű mindig az első, az igazi szerelmet jelképezte számára... nem az emberhez kötődött, hanem az érzéshez... és felvette, mert sosem hitte volna, de megint azt érezte...

... az nem lehet, hogy ő is azt gondolja.... hiszen ez olyan lányos dolog... az álmok, a vágyak amik mindig messze szaladnak.. a szép érzések, amik folyton körbefonnak... a csodavilág... de ekkor felnézett, és hirtelen újra kiszínesedett minden, megszólaltak a hangok, megdobbant a szíve, levegőt vett.. mert azt látta a fiú szemében, amit önmaga is gondolt.

Összetartoznak.

"Jó, maradjon így" - mondta és ragyogott tovább.

Nincsenek megjegyzések: