Kedves kollégáim gondoskodtak az otthoniak édességadagjáról, kaptam csokikat többféle változatban: van aki diabetikusat vett ugyan, de abban van fruktóz, meg tejpor meg szója, van aki étcsokoládét, de töltöttet (abban glüköz, szirup meg szója szintén van). Lassan azért majd megszokják, hogy 86 %-os vagy magasabb kakaótartalmú étcsokira van szükségem, ha nagyon enni akarok ilyesmit.
Imádják az almatortát! Na meg a Mozart-golyót. Az mindig bejön. Kár hogy én nem ehetek belőle, szeretem a marcipános ízt benne...
Kolléganőm Ági beteg lett, de beküldte kedvesével amit sütött (önfeláldozó!) :) Kicsit tévedésben voltunk ugyan, mert lementünk a kapuhoz átvenni a csomagot és sehol senki.... vártunk vagy öt percet a szemerkélő esőben, és mivel nem vittem le a telefonomat, visszamentünk az irodába, hogy felhívjuk merre van... azt mondja vár minket ott, ahol ők találkozni szoktak!! Hát honnan tudjam én azt, hogy ők hol... ??? Majd ő is érezte, hogy ez így nem a legjobb megoldás, megkérdezte, hogy akkor most jöjjön a kapuhoz? Mondtam, hogy ha lenne szíves.... nem feltétlenül szretnénk nehéz szatyrot cipelni az utcán, elég az odabenn, mire feljutunk vele...
Úgyhogy a kínálat kiegészült palacsintával, kókusz kockával és sajtos-virslis kiflivel...
De most már dolgozni is szükséges, hogy legyen mire enni :))
2 megjegyzés:
Még jó, hogy most ebédeltem. Különben felfalnám a monitort annyira ínycsiklandozó amikről írsz.
Még mindig van belőle, pedig 20-an jártak rá... ebből is látszik, hogy túlterveztük magunkat :)
Megjegyzés küldése