Milyen egy tökéletes nap?

Ó, hányan, hányféleképpen válaszolnának erre!

Sokan talán mindenféle heverészős, pihenős dolgokat emlegetnének, sokan utazást valahol a világ másik felén, vagy nagy bulit izgalmas helyszíneken. Az jutott eszembe, hogy talán mindazt zsúfolnák egy napba ami hiányzik számukra a hétköznapokból.

Én meg valahogy ebben is fordítva működöm. Csupa olyasmit fogok leírni, ami teljesen mindennapjaim része... Hátradőltem, és vártam, mi jön elő erre a szóra: tökéletes... Magamhoz híven persze hogy érzések. A tökéletes számomra azt jelenti, ha a napban van gyengédség, odafigyelés, bárhol, bárkivel kapcsolatban. Ha van egy szépen aláhulló levél, egy önfeledt mosoly, egy egymásrakacsintás.... Ha a belső békémet nem zavarja meg semmi, ami miatt idegeskednem, szomorkodnom kellene, ha nincsen benne szándékos bántás, agresszivitás... a tökéletes napba belefér a munka, a jól végzett munka öröme, sőt azt is mondhatom, hogy szükséges valami maradandó létrehozása....

Szóval tökéletes hétköznap:

reggel magamtól ébredek a világosságra, kipihenten
kicsilány odabújik mellém, már ébren van
elindulunk és pillanatok alatt iskolába munkába érünk, útközben beszélgetünk
repül a munkaidő, jut idő egymásra és viccelődésre is, a munka is halad
hazafelé hallgatom az iskolai történeteket, amiket gyerekhang hadar sebesen
otthon meleg hangulatos otthon vár
vacsora mellett beszélgetés
esti összebújás, mesélés, lefekvés

Na akkor teljes a kép, ha itt a tökéletes hétvége is:

reggel kedves ébreszt fel, reggeli illata száll a levegőben
a napban minden mozdulat természetes gyengédséggel teli
csivitelő gyereksereg jön-megy, barátnők tikokat sugdosnak egymásnak
szálló süteményillat, szorgos kis kezek, igyekvő szemek
összebújós ölelések

A legszebb azonban az, hogy tökéletessé válik egy rossz nap is, ha este a Kedves mellett alhatok el és érzem teste melegét, apró mozdulatait ahogyan elalszik és közben észrevétlen mocorog. Ez az én saját külön bejáratú varázslatom :))