Tiramisu könyvből

Vettem egy nagyon szép paleo desszertes könyvet még a nyáron. Ízléses fotók, egyszerű leírások, olyan kis kézbevaló, karcsú darab. Ő az:

Nézegettem, és találtam egy olyan receptet, amihez minden van otthon, ki se kell mozdulnom. Igen, a tiramisut. Igaz, kicsilány a borítón szereplő csodát szerette volna, dehát ilyen az élet...

Tésztájában dió szerepel, kisétáltam hát a sufniba és behoztam egy keveset. Kicsilánnyal megtörtük a 15 dkg-ot, nem tartott sokáig, és közben jól azórakoztunk az ugráló, guruló héjakon. Elmélkedtünk kicsit a dió formáján ( olyan, mint az agy), és picurkám megcsillogtatta csonthéjasokról szerzett tudását is. Ez utóbbi a jövő kedden írandó témazáró okán sem volt elveszett idő...

De ennyit a tudományról, vissza a sütihez. Elengedhetetlen kelléke két 18 cm átmérőjű tortakarika, ami bevallom nekem nem volt, de a jövőre való tekintettel beruháztam  rá. A tészta eritrittel felvert tojássárgája kakaóval, felvert tojásfehérje és a dió keveréke. Itt meg kell álljak kicsit.

Először is a könyv szerint a fehérjét kell eritrittel felverni, és a tojássárgáját hozzáadni, de én fordítva csináltam, mert "előző életemben" úgy tanultam. Másodszor a recept nemes egyszerűséggel annyit írt, hogy 15 dkg dió. Lehet, hogy szőrszálhasogató vagyok, de azért oda lehetett volna illeszteni a "darált" szót.... 

Na mindegy, éles logikámmal feltételeztem, hogy nem egészben vagy darabokban kell belekevernem a tésztába, úgyhogy bedobtam a kávédarálóba. Újabb szembesülés az olajtalanítás nagyszerű eljárásával, ami nálam elmaradt, így a darálóból masszát tudtam kikanalazni- természetesen a darabok kiemelését követően..

E közjáték után 15 perc alatt megsült a két réteg tortalap, amíg sültek csináltam a krémet. Olvasom a könyvet, aszondja hogy: verjem habbá a cocomas tejszínt. Hát én gépre kaptam, majd öt perc halláskárosító berregés után feladtam. Sikerült ez már valakinek?? Azért nem keseredtem el, gondoltam krém lesz, nem baj ha folyik kicsit, úgyis lesz benne zselatin. Mert a másik fele négy tojássárgája eritrittel vízgőz felett összeolvasztva kis vaníliával és zselatinnal.

Ez a másik, amiért mérges vagyok... Mi az hogy négy tojássárgája??? Mit csináljak a fehérjével?!!  Nem lehet mindig sült hagymát enni.... Illik az a tiramisuhoz?

A végén aztán sikerült az egyik tortakarikában lévő alapra felépíteni a tiramisut: meglocsoltam kávéval, rétegeztem rá krémet, beleügyeskedtem a másik tésztát, újabb krémréteg és hűtő két órára.... Tálalás előtt kakaóport kapott és jött az izgalom, hogy mi történik a karikalevételkor....

Egyben maradt!!!!

Ja, és finom. :)

Jótanács: édesszájúaknak kicsit több édesítést elbír és nem árt neki egy kis rum sem... Sőt!!!!

Pizzanap

Valamelyik nap annyira megkívántam a bolognai szószt, hogy csináltam is, szépen, paleo módra, csak éppen nem volt mire tenni... Családom többi része boldogan ette a spagettitésztával, csakhát én azt nem...

Akkor jutott eszembe EZ

Igen, ez annak a cégnek a terméke, amelynek a zsemleszerű zsemlét köszönhetem. Meg kell állapítsam, hogy ennél a cégnél zsenik dolgoznak!!! De előreszaladtam :)

Nosza vettem a port és adtam hozzá tojást meg vizet, vártam egy kicsit, nyújtottam meg bolognait kentem, szalámit tettem, sütöttem, sajtot szórtam, éééés csiribíí csiribá

Nagyon finom lett. Másnak is ajánlom :)

Egy jó tanács: be kell tartani a víz mennyiségét, mert különben nyújthatatlan lesz a tészta. Persze erre is van megoldás, nagyszerű találmány az ételkarika, így születtek a minipizzáim egy másik alkalommal

És még valami: cukrosok mértékkel és annak tudatában egyék, hogy rendesen megdobta a vércukorszintemet. Igaz, a felével már jóllaktam, mégis megettem az egészet. Habzsolháp vagyok :)

Bátorság

Ha valaki évekkel ezelőtt azt mondja nekem, hogy képes leszek csak úgy "összedobni" valamit ami ehető, és bonyolultabb a rántottánál, akkor kinevetem. 

Tudniillik én vagyok a szakácskönyvírók álma. Szűz jegyemhez méltóan mindent kimérek a könyv szerint, persze előre, és ettől úgy néz ki a konyha, mintha valami főzőműsor díszlete lenne. Ezen felül... hogyismondjamcsak.... nem igazán izgatott a téma, kötelesség volt és kész. Kedvesnek mindjárt az elején meg is mondtam, hogy ne számítson konyhatündérre. Minden másban persze álmai asszonya vagyok, de ezt ne várja tőlem. Ennek ellenére mégsem szaladt el :)

NADE JÖTT A PALEO.

Újra kellett tanulni egy csomó mindent, és ennek leple alatt pótolhattam hiányos főzési tudományomat is (mert azért érdeklődéshiányomban ez is benne volt: az ember azt szereti csinálni, amt tud). Úgyhogy mára minden bizonnyal én lettem az álomnő, mert elégedett csendeket hallok és mosolyokat látok a tányérba temetkező szeretteim irányából...

De hogy ezt most miért is írtam? Mert ma volt az első "amit találok abból ennivalót csinálok"- napom, és nagyon finom lett!!! Alapanyagok : felső csirkecomb a fagyasztóból 6 db, 2 db édesburgonya, 2 db sárgarépa, 2 db érett körte és 4 szem érett ringló (naggyon érettek, utolsó pillanat), fél lilakáposzta a múltkori kacsás ebédből (szóval ez sem a legfrissebb szerzemény). A csirkéket fogtam és befűszereztem a kedvenc fűszereimmel ( só, bors, csili, oregánó, bazsalikom), majd öntöttem rá olajat (éppen szőlőmagolaj volt itthon, ajándékba kaptam, gondoltam kipróbálom, mert az olíva elfogyott). Rádobáltam a zöldséget, gyümölcsöt, alufóliát tettem rá és egy órára betoltam a sütőbe.

Amíg sültek a csajok, addig a lilakáposztát csináltam meg ( hagyma ghí-n megfuttatva, eritrittel karamellizálva, pirospaprikával megszórva, majd rádobtam a besózott, csíkokra vágott káposztát. Kapott még köménymagot a nyakába és a végén ecetet).

A végeredmény itt látható

Staliról

Olvastam és nem hittem.. Megfagytam. Mozdult volna az ujjam, de egy kommentet sem tudtam írni. Mit is írhattam volna? Stali nincs többé…. elaludt…. miértek sorakoztak csak bennem… Megrendültem. Megnémultam. Ma mégis áttört valami.

Szólt a rádió mellettem.

Egy dalfoszlány, egy szöveg ért el agyamig… azt mondta: „Ami megmarad”, majd minden továbbúszott.

Elgondolkodtam ezen, és hirtelen egyszerre elborított minden…. képek, hangok, mondatok… levelek, tanácsok régről… Mosolygó arc és nevetés….

Napközibeli sörözésünk hármasban Mártival…  úristen de régen volt… nemrég találtam meg egy fényképet és levelezést erről…

Van egy videóm.

Hármasban mentünk a Vajdahunyad Várba (Márti emlékszel?), kiállítást nézni, csacsogni, sétálni. Azt hiszem Húsvét volt éppen… nem gondoltam, hogy akkor találkozunk utoljára…  A felvételen Márti kirakót rak, és örül mint egy kislány… Stali pedig a háttérből beszél, egy pillanatra tűnik csak fel, mégis nekem már örökre ez marad az utolsó képem róla… meg amit a szívembe írtam.

Nehéz időszakban segített tanácsaival, érdeklődésével, s bár sokszor nem tudtam értelmezni a szavait (tudott bonyolultan, metaforákban fogalmazni!), azok később mégis megértek és hatottak rám.

Az idő furcsa játékszer, és én is azt hittem, hogy uralom, rendelkezem felette és tologattam a dolgaim, aztán fejbekólintva ébredtem, hogy eltűnt, elfolyt, sosem létezett… nem volt az enyém… a pillanat ott volt, de nem léptem, nem mondtam, nem tettem meg….

Épp ezért bennem most több az elmaradt dolog…

Elmaradt kanyar:

Amikor édesapám látogattam, ott mentem el az elágazás mellett, ami a napközibe vitt volna… öt perc az út és egyszer sem kanyarodtam be…  majd… most sietek… majd ha több időm lesz… de időm csak nekem volt… Stalinak már nem. Mostantól ha arra járok, küldök felfelé egy mosolyt, talán megbocsát nekem, hogy nem mentem…

Elmaradt levél:

Mindig köszöntött név- és születésnapomon, és én mindig válaszoltam, de csak úgy nyugtázón, hogy igen, minden rendben van, boldogság, szerelem, miegymás. Akartam én hosszan is, de megintcsak azt gondoltam, majd személyesen… meglepem egyszer… de most már csak nagy sokára az égben lepem meg, ha majd arra sor kerül.

Elmaradt ölelés:

Talán ez bánt a legjobban. Nem magyarázom.

Mivel számomra a szeretet a legfontosabb, és ezen az érzésen keresztül szűröm meg az életet, egyik mondatára ma is emlékszem, még 2010-ből, és ez erőt ad amikor arra gondolok, hogy már nem pótolhatok be semmit vele kapcsolatban, mert egész volt és teljes:

„… akármeddig is fogok élni, én már mindig tudni fogom, hogy milyen az: szeretet.”

Innivaló

Cukorbetegségem miatt a gyümölcsleveket mértékkel kezelem és a folyadék amit magamhoz veszek elsősorban víz és tea, de néha nagyon jól esik egy kis intenzív gyümölcsíz.

Nemrég találtam EZT

Nagyon finom, és nem tartalmaz gyümölcsön kívül semmit.

Mint megtudtam, bizonyos iskolákban ilyet adnak a gyerekeknek ingyen. Csak támogatni tudom!! A gyerekeknek viszont még szokni kell, mert sokan ingatják a fejüket és "nem finom!" felkiáltással otthagyják.... Hja, le kell győzni a kólát....

Viszont akik szeretik, viszik haza a megmaradt palackokat, szóval nem megy kárba. :)

Én ugyan még boltban veszem (Árpád úti Paleo Marketben, de van a Köki Terminálban a Paleo Farmnál és az Ehetemmm boltjában is), de azzal a tudattal, hogy nem mérgezem magam és családom.

Paleonita mákusgubája-kipróbálva!

Valamelyik nap interneten jártamban keltemben, azt hiszem az Ehetemmm bolt Facebook oldalán találkoztam Paleonita mákos gubájával. Ami azért ha nevén akarom nevezni, inkább mákos alma, de az is nagyon jól hangzott, így bevásároltam ( na jó, ez nagyzolás volt, csak a 2 kg almát kellett megvennem, mert ilyen ipari mennyiségű gyümölcsöt nem tartok itthon).

Kicsit sokalltam ugyan a mennyiséget, de hősiesen kicsumáztam és gerezdekre szeleteltem a Forma-1 alatt. Majd megállapítottam, hogy kicsi a családom, ezért kicsik az edényeim is... a legszélesebb fenekűbe is csak a fele adag fért bele, hogy kicsit megfonnyasszam. Nade rajtam nem fog ki holmi technikai akadály! Elfeleztem az eritrittel és reszelt citromhéjjal összekevert mákot is, és két adagban fonnyasztottam és mákkal kevertem. A tepsibe már belefért.:)

A receptben a 10 tojás szíven ütött... Mindenesetre a gépi habverő hamar elbánt vele és a további hozzávalókat is belekeverte (vanília, só, eritrit, kókuszliszt, kókusztejszín).

Ráöntöttem, megsütöttem (200 fokon 10 perc, majd 180 fokon 20 perc). Utána csemegéztünk.

Igazi zsemleízű zsemle!!!!!!!

Már beletörődtem, hogy paleós életem nem tartalmaz kenyeret, illetve ami van, az csak "kenyérszerű" valami, jobb híján. Vagy ehetemmmm bagett, de ahhoz meg nehéz hozzájutnom mindig frissen, mert messze van a bolt.

NADE.

Már két hete csücsült a polcomon az alábbi, sokat ígérő termék, fő alkotóelemeit tekintve szezámmagliszt és kókuszliszt keveréke

Egyszerű volt a recept, olyan igazi félkész-ételes, mint régi életemben: végy féldeci vizet, keverd össze két tojással, három kanál (kókusz) olajjal és a zacskó tartalmával. Várj tíz percet, csinálj kis gombócokat és süsd meg.

Így is tettem, és mint a mesében hat kis zsemlém lett, gyönyörűek. Íme

Szépek, szépek, gondoltam, de vajon milyen ízük van??? Úgyhogy - egy életem egy halálom - beleharaptam. Majd rohanni kezdtem..... A nappaliba. Tudni kell ugyanis, hogy a legnagyobb kritikus pékáru ügyben a Kedvesem. Amit én már elfogadok, mint ehetőt, arra Ő csak forgatja a szemét :)

Szóval lelkendezve a kezébe nyomtam egy darabot. És láss csodát! Neki is ízlett, sőt elhangzott az " ez tényleg finom" mondat is.

Még kicsilány is mondta, hogy ilyet csinálhatok még :) Gyorsan készítettem szendvicset belőle

Azt hiszem ez állandó tétel lesz a bevásárlólistámon. Ja, hogy hol vettem? A Köki Terminálban a Paleofarmnál. Oda meg minden második szombaton megyek, mert kicsilány oda jár táncolni.

Egy fontos probléma megoldva :)

Küzdelmes hét

Hát, a hetem Nyíregyházán telik, kevéssé paleo-barát környezetben, lehet, hogy fogytam kicsit :)

Hétfőn délután érkeztünk a kollégáimmal, akkor bevásároltunk egy közeli Lidl-ben, én a zöldséges, gyümölcsös, húsos pultot látogattam meg elsősorban, és telepakoltam a szobám hűtőjét. 

Reggel még kértem tojásrántottát, aztán úgy gondoltam a hét többi részére ezt elfelejtem, mert 1100 Ft kicsit soknak tűnt érte még teával is :-) 

Ebédet rendeltünk egy közeli csárdából, előzetesen láttam, hogy van egy paleobolt a városban, így gondoltam rendben leszek. 

Tévedtem.

A szoba hűtője megfagyasztotta a nagy víztartalmú zöldségeimet (kígyóuborka, paprika, paradicsom), valamint nem kímélte a sonkát és a sajtot sem....

Emellett a csárda szakácsa mesterien ért ahhoz, hogy remekül hangzó ételeket rosszul készítsen el.... Eleve két levest nem kértem, mert borsóleves és lebbencsleves nekem ugye nem tartozik már a fogyasztható kategóriába... Szóval kértem sült húst zöldséggel, ezt nem lehet elrontani-gondoltam. Vagyis de. Ezt az ételt fogta és nyakon öntötte levakarhatatlan, szétválaszthatatlan cukros ezersziget-öntettel... Másnap a tojásleves liszttel besűrített leginkább rántott levesre hasonlított, benne egy egész főtt tojással. Részemről akkor ez is felejtős volt. 

A gyros tál szintén alig látott zöldséget, egy két fonnyadt uborkát láttam kikandikálni a szintén rázúdított ezersziget (!!!!) öntet alól, húst meg találtam benne - nagyítóval. Hmmmm... Ki sem bontottam.

Ezen felbuzdulva mikor a szállásra értünk, az alábbi kis vacsit dobtam össze

Sonka, mandulával töltött olíva, madársaláta, kivi, kolbász, pár szelet paleo kenyér és parenyica sajt.

Végre jóllaktam :)

Csőtörés

Nincs is annál jobb, mint amikor mezítláb vízben gázolhatok a konyhámban és törölközőket dobálhatok a földre, remélve hogy azok felszívnak egy csomó nedvességet, mentve a frissen lerakott padlómat... wellness a konyhában, lábáztatással egybekötve köszönhetően egy anyaghibás csapnak... :)

Optimista szemléletem a következő megállapításra juttattak. Szerencse, hogy:
- hazamentem péntek délután 3-kor, holott egészen hétfő délutánig nem akartam, de a fodrász nem tudott fogadni és hazaugrottam egy-két dologért ha már ott vagyok...
- a hideg víz folyt és nem a meleg (vízóra!)...
- nem hétköznap délelőtt tört el mondjuk kilenckor, hanem valószínűleg az érkezésem előtt 1-1,5 órával...
- szombaton kiderült hogy nem kell falat bontanom és megúsztam egy 2*1.600 Ft-os tétellel, amit kedvesem fél óra alatt ki is cserélt...
- tekintettel arra, hogy a konyhabútorom lábakon áll, nem ázott el a lábazata...

Ha már csőtörésem van, akkor én ilyen mázlista tudok lenni!!!

Új telefon...

Van nekem új telefonom... csodaszép, "tapizós" (érintőképernyős), meg nagy kijelzős... tényleg imádom. De nem is ez most a lényeg.

Egy kósza szombaton Kedvesemet a "nevemre vettem", együtt mentünk el vásárolni, az ő telefonja is ki-kikapcsolt magától már, ez enyém is gyengélkedett, úgyhogy összekötöttük a kellemest a hasznossal, együtt vettünk telefont, és közben előfizetésest csináltunk a kártyásából, hogy ingyen beszélhessünk egymással... még ez is jó. Az ügyintéző hölgy felhívta a figyelmünket, hogy mivel ez androidos telefon, hát várható netezés és adatforgalom miatt némi költség, DE, itt van a net100-as csomag, mintegy hatszáz forintért havonta, azzal jobban járunk... megtanakodtuk a dolgot, ám legyen, bólintottunk, havi 100 Mb-nál többet nem óhajtunk adatforgalmazni, beleférünk....

Hazamentünk, feltöltöttük telefonjainkat és kipróbáltuk mit tud... vasárnap....

Hétfőn érkezett ám a telefon, hogy mivel volt mintegy 34 Mb-nyi adatforgalom Kedvesem telefonján (lehúzott két alkalmazást, plusz postafiók lekérdezés), azonnal leszünk szívesek 43.000 Ft-ot befizetni....

Ügyfélszolgálat, telefon... igen, valóban van ennyi adatforgalom. Mondtuk, hogy mi ezt nem is vitatjuk, de szerintünk a 34 az kevesebb 100-nál, ergo benne van a net100-as csomagban, szóval akkor mi is ez a 43.000 Ft-ocska, kezitcsókolom.... egy pillanat, kapirgálás a számítógépben, majd tétován közli, hogy igen, látja hogy megrendeltük ezt a csomagot, de NEM LETT AKTIVÁLVA... hogy ez kinek a feladata lett volna??? Hát a kedves hölgyé ott a pultnál, amikor szombaton megvettük.... fáradjunk be és tegyünk panaszt írásban....

Befáradtunk. Kicsilánnyal hárman, tömeg, meleg (fűtenek mintha mínusz 30 lenne odakinn, bár az is lehet, hogy ez egy módja az ügyfelek kínzásának). Ott már nem ennyire egyértelmú a pultos fiatalember, ő nem tudja mit látott az ügyfélszolgálatos, illetve sejti, de az nem azt jelenti, hogy mi ezt kértük... De azért ő ezt felveszi panasznak és MOST aktiválja. Mondtam, hogy jó, tegye azt.... Beleírattam, hogy mi a szolgáltatás megrendelésének tudatában forgalmaztunk adatot, így kérem a 34 Mb beszámítását a 100-ba és írják jóvá a 43.000 Ft-ot... elbírálási idő? 30 nap....

Hazafelé jutott eszembe, hogy az erőviszonyok egyenlőek, mert én sem tudom bizonyítani ugyan, hogy megrendeltem a szolgáltatást, de ő sem tudja bizonyítani, hogy nem..... ugyanis SEMMILYEN papírt nem kaptam arról, hogy igényeltem. Én rendelek, a pultos klimpírozik a billentyűzeten, ellenőrizni nem tudom mit csinál a gépén. Ennyi erővel begépelhette volna azt is, hogy "mit sütsz kis szűcs..." Egyikünk szava áll a másikkal szemben.

De milyen cég az, amelyik úgy köt szerződést, hogy ilyen elemi dolgot nem ad írásba? És mennyire normális az, hogy nem látom mit rögzítenek az előfizetésemhez, ha már papírt nem kapok róla? Fogyasztóvédelem!!:)

Síva lettem!!! :)

Ma kiderült milyen sok kezem is van énnekem. Eddig is tudtam, hogy egy anya ha nem rendelkezik legalább 4 kézzel, akkor testi fogyatékosnak számít, de ma kiderült, hogy okkal nevezhetem magam édesanyának.

Megállt az autó a ház előtt. Még meghallgattam a CD utolsó hangjait, szusszantam egyet a közlekedésben szerzett izgalom után, olyan hazaérkezős hangulatot teremtettem magamban, majd kikapcsoltam és nyúltam táskám felé, amikor megszólalt.... igen, a telefon. Kicsilány fészkelődött egy kicsit, aztán kirobbant a kocsiból a napsütötte fűre a ház előtt. Édesanyám hívott, így felvettem. És magamra maradtam sok csomagunkkkal, amik különböző méretben, formában, súlyban és csomagolásban leledzettek.

Első mozdulatommal beszélgetés közben az úszózsákot tömtem bele a munkámból hozott szatyorba.... illetve kezdtem.... beletömni.... félkézzel, mert a másik ugye foglalt volt... próbált már valaki nejlonszatyorba egy kézzel begyömöszölni valamit??? amikor a szatyor füle életre kelve tekergőzik és megakadályozza, hogy bármi is bejusson?? na, leküzdöttem...végre..... a másik kezemre ráakasztottam a szatyromat a belediktált úszózsákkal, majd laza mozdulattal a másik vállamra penderítettem a gyerek iskolatáskáját... jesszus... mit hord ez a kölyök haza, köveket??? (később kiderült, hogy igen (!) az úton gyűjtötte...) közben mintha mi sem történt volna, hallgatom anyukámat és még csacsogok is élénken....szatyros kezemre borítom kardigánomat és a gyerek kabátját, majd szatyorral, zsákkal, kabáttal, kardigánnal, iskolatáskával, telefonnal guggolási manőverbe kezdek.... mert az első ülés lábánál van egy papírtáska, benne sonkával, azt kellene elérnem... derekam fantasztikus (nem hajlik), szóval muszáj guggolni... de, mint a kismajom aki markába szorította a lyukban elhelyezett magokat, én sem engedek el semmit... nem és nem! sikerülni fog! Az iskolatáska vészesen elkezd csúszni a vállamról, amikor végre markomba kapom azt a fület, kiegyenesedem és édesanyámmal is boldogan közlöm a telefonban, hogy sikerült!!! aminek mindketten örülünk... (Én jobban)

Újabb kígyózó mozdulattal a markomba kapom a slusszkulcsot és bezárom az ajtót... na... most már csak három emelet lépcső.....

Alighogy megszereztem a zsákmányokat és elindultam a lépcsőház felé, a telefonbeszélgetésnek vége lett. Így már nem is volt olyan nagy kihívás a sokadik kezemmel előkotorni a kulcsot és kinyitni a kaput...

Édes kincsem akkor kezdett segíteni, mikor ezt az egész kupacot letettem a földre hogy a bejárati ajtónkat kinyissam... úgy vonszolta be az előszobába, mintha én képtelen lettem volna rá, és diadalittasan nézett rám, hogy neki sikerült... hiába, ő is egy anyakezdemény:))))

Betegségről optimistán

Kollégáim már 2,5 hete azzal szórakoztatnak, hogy milyen jól tartom magam. Meg hogy milyen fiatalos vagyok ma. És hogy igazán nem látszik rajtam a korom :)

Az egésznek az az oka, hogy nem lehet lelépni a munkahelyről orvoshoz napközben anélkül, hogy a közeli munkatársaknak ne adnék számot arról, hová és miért megyek. Nem mintha ez nehezemre esne, mert vagyunk olyan viszonyban, hogy bizonyos intim részletek kivételével megoszthatok bármit velük. Nem is gondoltam, hogy ebből ilyen mókázás lesz... amit azért mégsem bánok, mert csak azt mutatja, hogy aggódnak értem, és próbálják elvenni a dolog élét.

Szóval időskori betegségem lett :) Ami rájuk jellemző... nem is 36 éves vagyok, hanem 136 csak jól sminkelek :)

Szerencsére emiatt nem vesztem el a munkám, csak a napjaimat kell kicsit átszerveznem és előre gondolkodnom a boltban, de ez még belefér. Na meg fogyok is (3 kg-nál tartok), ami kész főnyeremény. Elvégre ki ne szeretne éhezés nélkül fogyni? :) Az meg külön jó, hogy ha az ember lánya csak úgy hiúságból akar lefogyni, akkor egy csokira vagy tortaszeletre, fagyira bármikor elcsábul, "csak még ezt az utolsót!" alapon, de ha orvosi vezényszóra kell visszafognia magát, akkor mindjárt könnyebb. Legalábbis nekem. Mint ahogy a minden reggeli futásra is zokszó nélkül szánom rá magam. És nem utolsó sorban a főnököm is elfogadja, hogy ez nálam nem úri passzió, hanem az egészségemhez szükség van rá...

Szóval a vészjelzés megjött, mostantól egészségesen élek! :)

Mai szőkeségem

Festetem a hajam. Pillanatnyilag sötétbarnára, bár az alapszínem is hasonló, csak éppen az a semmilyenbarna. Ha már barna, akkor legyen karakteres:)

De néha akár úgy is tűnhet, hogy eredeti szőkeségemet tikolom ily módon....

Mesélek valamit.

2007 tavasza óta van meg az autóm. Sokminden van benne, többek között központi zár. Ami az átadás óta belülről csak bezárni tudja az ajtót, kinyitni nem. Van az a gomb a vezetőülés ajtajában, amivel ezt lehet ki-be kapcsolgatni. Na, én ezt befelé nagyon tudtam, de kinyitni sosem. Ha bezártam belülről és ki kellett ugranom a kocsiból, nem fértem hozzá a csomagtartóhoz, csak ha leállítottam a motort, becsuktam az autót és újra kinyitottam. Idegesítő volt ugyan, de nem nagyon zavaró, mert viszonylag kevésszer lett volna rá szükségem, hogy kiugorjak és nyissak....

Történt egy nap, hogy kedvesem vezetett. Bezárta. Majd amikor kellett, kinyitotta. Csak néztem. Hogy milyen ügyes ember Ő :) Majd rájöttem, hogy ez a kapcsoló két irányban nyomható, és én mindig a becsukást nyomtam veszettül, a másik felét eszembe sem jutott kipróbálni.

Azóta működik, és én is tudom használni. Csak 4 év kellett hozzá :))))))

Kontroll

Ma nagyon nagy öröm ért!!!

Három hónap paleo után voltam diabetológusnál kontrollon, és az eredményem minden várakozást felülmúlt... hogy a diabetológusom idézzem: "azta k....!"

Elmagyarázom.

Három hónappal ezelőtt éppen túl voltam az angol nyelvtanfolyamon, ahol nemhogy paleózni, de semmilyen diétát tartani nem tudtam. Sőt. Agyam turbózása érdekében csokikkal tömtem magam, meg McDonald'sban ettem a Big Macat és a profiterolt... hát, eredmény az lett: sikerült a nyelvvizsgám, emelkedett a vércukrom és híztam :)))

Na de pont akkor kellett visszamennem ellenőrzésre és rémisztő eredmények jöttek ki: éhgyomorra 15,4 cukor, háromhavi átlagra 7,7... aamiről tudni kell, hogy nagyon nagyon sok :( Doktornéni "megfenyegetett", hogy ha három hónap múlva is ilyen rossz  eredményeket produkálok, akkor újabb gyógyszert kell szednem, valamilyen gátlót, de persze közben hozzátette a fejét csóválva, hogy az túl korai lenne, túl fiatal vagyok ehhez.

Egyetértettünk.

Akkor kezdtem vasfegyelemmel paleózni. Azonnal látszottak az eredmények, minden nap mértem, egyes ételek hatását külön is. Tudtam, hogy jó amit csinálok, de hazudnék ha azt mondanám, hogy könnyű volt. Amikor körülöttem vidáman szülinapoztak, névnapoztak én is vidám voltam, de nagyon éhes :) Aztán rohantam a felfedezett boltokba édességért, sós sütiért, bagettért...  Amikor elmentem egy pékárukkal teli polc mellett és megcsapott a sajtos kifli illata.... húú, az nagyon hiányzott....aki azt mondja paleósként, hogy nem hiányzik neki semmi, az hazudik.... de minden ilyen alkalom után azt éreztem, nagyon erős vagyok, és ez lendületet adott a továbbfolytatáshoz.

És a mai nap egy kis győzelem volt, mert
1. A háromhavi átlagértékem 5,6 lett
2. Az eddig szedett gyógyszeremet a mai naptól felezhettem.

Következő cél: a januári kontrollon hasonló eredmény elérése, és a gyógyszer elhagyása.

Start :)

Kacsavilág

Ma megint alkottam.

Úgy indult, hogy kedvesem reggel szokás szerint megjárta az Auchant, és reggel nyolckor már arra ébredtem, hogy pakolászik be a hűtőbe... Lassan (nagyon lassan) magamhoz tértem és feltápászkodtam, majd reggeli után drágám felmutatott egy kevés kacsacombot, hogy akkor ebből alkossak valamit ha tudok ebédre. Már persze ha egyetértek. :)

Egyetértettem. Most egy gyerek sincs itthon, szóval bátran lehet kísérletezni is. Rögtön a netre kaptam, és találtam is két ínycsiklandozónak tűnő receptet, amik közül nem tudtam választani...

 Úgyhogy inkább összekutyultam őket :)

Az eredeti recepteket ITT és ITT lehet olvasni 

Szóval kutattam a hűtőben és csak három dolog hiányzott (vöröskáposzta, zeller és szilva), úgyhogy elszaladtam boltba és mindjárt 11-kor nekiállhattam az ebédfőzésnek. Gondoltam úgyis hétvége van, nem sietünk sehová, van időm ( csak a szekrény várt a nyári-téli ruhacserével, de a szekrény sem szalad el ugye....)

Még a bolt előtt előrelátóan befűszereztem a kacsát (só, bors, kakukkfű)t, úgyhogy kicsit megsütöttem serpenyőben, aztán tepsibe pakoltam őnagyságát, aláöntöttem a fűszeres zsírját, alufóliát tettem rá és betoltam másfél órára a sütőbe. Igazi lusta asszony ebéd lett volna, ha nem állok neki háromféle köretnek.

1. Köret: szilvamártás. Lehet ezt egyszerűen is, de ez egy bonyolult recept volt (szeretem a kihívásokat, na). Szóval félbevágtam a szilvát ( illetve én csak ringlót
kaptam, meg volt otthon három azaz három darab fonnyadt igazi szilvám), kimagoztam őket és a következő fűszerezést kapták a nyakukba: eritrit, kakukkfű,  fahéj. Majd húsukkal lefelé landoltak a serpenyőben egy kis kókuszolajon. Sütögetés után kiszedtem őket egy lábosba, majd felfőztem borral. A recept szerint vörösbor dukált volna, de nekem egy rozé volt kibontva, úgyhogy azt kapta. Na meg egy kis eritritet még, mert a ringló kicsit savanyúnak bizonyult. A végén kivettem a héjakat és picit belenyomtam a botmixert.

2. Köret: diós zellerpüré. Viszonylag egyszerű volt, megfőztem a kockára vágott zellert, majd kiszedtem egy tálba, adtam hozzá őrölt diót ( jó ez a diófa a kertben), meg egy kanál ghí-t ( tisztított vaj, lehet kapni, de ha nincs, szerintem kókuszzsír is megteszi), és újra dolgozott a botmixer.

3. Köret: a klasszikus lilakáposzta. A káposzta felét használtam csak, mert olyan óriásiakat lehetett kapni, mi meg csak ketten vagyunk ennyiféle ételre. Szóval már valamikor a kacsa sütőbe kerülésekor besóztam a csíkokra vagdalt káposztát ( a reszeléshez nem éreztem elég elhivatottságot). Kókuszolajon megpirítottam egy kis hagymát, kapott eritritet karamellizálódni, majd egy pici pirospaprikát és a kinyomkodott káposztát. Valamikor félúton megszórtam köménymaggal, a végén pedig ecettel. Fél óra alatt ez is megvolt.

Közben persze a sütőben nézegett em a kacsapecsenyémet és locsolgattam is a saját zsírjával. A végén olyan két órát sült mire elkészült, de addigra mindennel végeztem többszöri mosogatással is.

És most jönnek a képek!!!

És itt a nagyon finom melléktermék is:

Ehetemmm nap

Kéthetente jutok el pénteki napon az Üllői út 11-be, a helyre, ahol megpihenek a nagy rohanásban és degeszre eszem magam, majd haza is viszek útravalót.

Ma is ott ebédeltem.

Az egészhez ittam egy isteni capuccinot kókusztejjel. A szendvicset nem tudom megmutatni csak elmesélni :))) Először is: tökmagos bagett. Majd Padlizsánkrémes alapozás jó vastagon, erre frissen grillezett csirkemell, megpúpozva salátával, sárgarépacsíkokkal, hogy majd leesett a szendvics teteje. Iszonyú jó volt és laktató, ráadásul egyáltalán nem száraz.

Ezután jött a gofri!! Sárgabaracklekvárral.

Nem mesélem, beszéljen a kép

Csak azért nem ettem még egyet, mert tudtam, hogy viszek magammal kakaós csigát és szilvás papucsot. Illetve... Csak gondoltam, hogy viszek! 

Merthogy.

Én egy szórakozott professzornő vagyok, és miután fizettem, elegánsan távoztam, majd  sétáltam úgy 500 métert az autóig, leállítottam a parkolást, beültem és lelkesen kutatni kezdtem a szatyorban holmi szilvás papucs után, amit nem leltem... 

Szóval parkolás újraindít, sétafika indul. A Kálvin tér fiataljai néztek rám, hogy mit grasszálok itt fel s le, de én csak mentem bátran a papucs és a kakaós csiga felé!!' Jutalmam elnyerém, és türelmetlenségemben visszafelé az utcán ettem meg egyet. 

És akkor majdnem visszafordultam.

Hát ebből nekem nagyon sok kell, egy kiló is! Ez mennyei! Aztán racionális énem felülkerekedett és inkább mégsem szaladtam vissza :) de ezt meg kellene tanulnom megsütni, mert nagy közönségkedvenc lehetne.

Íme Ő

Ezek után már csak a kakaós csiga van hátra, hogy mindenki rohanjon a boltba

Azt meg már igazán csak zárójelben jegyzem meg, hogy hoztam magammal tökmagos bagettet és kaszinótojást vacsira.

Így mulat egy magyar paleós a fizetés után! :)