Kéthetente jutok el pénteki napon az Üllői út 11-be, a helyre, ahol megpihenek a nagy rohanásban és degeszre eszem magam, majd haza is viszek útravalót.
Ma is ott ebédeltem.
Az egészhez ittam egy isteni capuccinot kókusztejjel. A szendvicset nem tudom megmutatni csak elmesélni :))) Először is: tökmagos bagett. Majd Padlizsánkrémes alapozás jó vastagon, erre frissen grillezett csirkemell, megpúpozva salátával, sárgarépacsíkokkal, hogy majd leesett a szendvics teteje. Iszonyú jó volt és laktató, ráadásul egyáltalán nem száraz.
Ezután jött a gofri!! Sárgabaracklekvárral.
Nem mesélem, beszéljen a kép
Csak azért nem ettem még egyet, mert tudtam, hogy viszek magammal kakaós csigát és szilvás papucsot. Illetve... Csak gondoltam, hogy viszek!
Merthogy.
Én egy szórakozott professzornő vagyok, és miután fizettem, elegánsan távoztam, majd sétáltam úgy 500 métert az autóig, leállítottam a parkolást, beültem és lelkesen kutatni kezdtem a szatyorban holmi szilvás papucs után, amit nem leltem...
Szóval parkolás újraindít, sétafika indul. A Kálvin tér fiataljai néztek rám, hogy mit grasszálok itt fel s le, de én csak mentem bátran a papucs és a kakaós csiga felé!!' Jutalmam elnyerém, és türelmetlenségemben visszafelé az utcán ettem meg egyet.
És akkor majdnem visszafordultam.
Hát ebből nekem nagyon sok kell, egy kiló is! Ez mennyei! Aztán racionális énem felülkerekedett és inkább mégsem szaladtam vissza :) de ezt meg kellene tanulnom megsütni, mert nagy közönségkedvenc lehetne.
Íme Ő
Ezek után már csak a kakaós csiga van hátra, hogy mindenki rohanjon a boltba
Azt meg már igazán csak zárójelben jegyzem meg, hogy hoztam magammal tökmagos bagettet és kaszinótojást vacsira.
Így mulat egy magyar paleós a fizetés után! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése