2014. október 6., hétfő

Betegségről optimistán

Kollégáim már 2,5 hete azzal szórakoztatnak, hogy milyen jól tartom magam. Meg hogy milyen fiatalos vagyok ma. És hogy igazán nem látszik rajtam a korom :)


Az egésznek az az oka, hogy nem lehet lelépni a munkahelyről orvoshoz napközben anélkül, hogy a közeli munkatársaknak ne adnék számot arról, hová és miért megyek. Nem mintha ez nehezemre esne, mert vagyunk olyan viszonyban, hogy bizonyos intim részletek kivételével megoszthatok bármit velük. Nem is gondoltam, hogy ebből ilyen mókázás lesz... amit azért mégsem bánok, mert csak azt mutatja, hogy aggódnak értem, és próbálják elvenni a dolog élét.


Szóval időskori betegségem lett :) Ami rájuk jellemző... nem is 36 éves vagyok, hanem 136 csak jól sminkelek :)


Szerencsére emiatt nem vesztem el a munkám, csak a napjaimat kell kicsit átszerveznem és előre gondolkodnom a boltban, de ez még belefér. Na meg fogyok is (3 kg-nál tartok), ami kész főnyeremény. Elvégre ki ne szeretne éhezés nélkül fogyni? :) Az meg külön jó, hogy ha az ember lánya csak úgy hiúságból akar lefogyni, akkor egy csokira vagy tortaszeletre, fagyira bármikor elcsábul, "csak még ezt az utolsót!" alapon, de ha orvosi vezényszóra kell visszafognia magát, akkor mindjárt könnyebb. Legalábbis nekem. Mint ahogy a minden reggeli futásra is zokszó nélkül szánom rá magam. És nem utolsó sorban a főnököm is elfogadja, hogy ez nálam nem úri passzió, hanem az egészségemhez szükség van rá...


Szóval a vészjelzés megjött, mostantól egészségesen élek! :)

Nincsenek megjegyzések: